Végre. Itt az első hó. Mikor felkeltem és a redőnyt húztam, a szemem sarkából a fák ágait láttam meg először és nyugtázva mondtam magamban, hogy itt a tél. Esik a hó. Ez pedig mindig harmóniával tölt el. Nem tudom miért, de szeretem, ha hull a pelyhes.
Persze ennek az időjárásnak van más vetülete is, mert nagyon sok szirénázó mentőt lehet hallani, akik viszik a kismamákat szülni. Ilyenkor nagyüzem van a szülészeteken.
A havazást futással ünnepeltem. Felöltöttem magamra a futóruhám, felhúztam a futócipőm és indultam ki a Bükkbe a szombat délelőtti edzésre.
Ilyenkor szintén fantasztikus a Bükk. A hópelyhek egyre vastagabb leplet képeznek a fákon. Minden fehérbe borul.
Ezt látni kell!
Az erdei avart beborítja a fehér hószőnyeg. Az ösvények fehérsége nyugtatja a futót. Más a tempó ilyenkor. Hagyjuk, hogy ropogjon a hó a talpunk alatt és közben magunkba szívjuk az erdő erejét.
Sokat kapunk, feltöltődve térünk mindig haza. A fizikai fáradtságot kompenzálja a szellemi megnyugvás és a lelki megtisztulás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése