"Audiatur et altera pars." (Seneca)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szocializmus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szocializmus. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 19., csütörtök

Egyéni érdek kontra társadalmi érdek, avagy a rohadt szilva előbb-utóbb leesik a fáról

Az gondolom, hogy amikor valamilyen műszaki tervezés folyik ott valamilyen általános koncepció hatja át a munkát. Így van ez az építészetben is. Két ellentétes koncepció nem hoz harmonikus eredményt.

A demokráciában, amikor a parlament sok új törvényt hoz, az tükröz valamit. Meg szeretné változtatni a korábbi javításra szoruló, vagy rossz törvényeket. Általában azzal támasztják alá, hogy a társadalom és az ország érdeke a változás.

A magyarországi elit (a jelenlegi 40-es, 50-es, 60-as éveikben járó értelmiség) nem meri vállalni múltját, nem meri lezárni az egypártrendszeri disznóságok korát, a Kádár-korszakot. Ebben a kérdésben nincs olyan társadalmi konszenzus, mint a köztársasági elnök leváltásában. Tehát nyilván sokan érintettek benne. Egyéni érdek kontra társadalmi érdek.

Pedig világos mint a nap. Nyilván nekik is ez az érdekük és épp ezért hímeznek-hámoznak. Most nem tudunk külföldi példát hozni? Nem, mert a volt szocialista országok mind elszámoltak a múltjukkal, csak mi magyarok nem. Nálunk még itt kísért jelenleg is, egy soha el nem múló gyulladásként?

Pedig jön az új generáció, aki nem érintett benne, és kegyetlen őszinteséggel fogja elkergetni a jelenlegi értelmiséget a hatalomból, legyen az bármilyen színű.

Sok ember egyéni érdekét tükrözi az, hogy az adatvédelem, mint személyes érdek előrébb való a társadalmi érdeknél. Igen, néhány ember egyéni érdeke fontosabb, mint az egész társadalomé, na ez szép. Tehát néhány ember befolyásolni tudja a magyar törvényhozást annyira, hogy ne legyen rend az országban. A demokrácia megcsúfolása. Itt bezzeg az egyéni érdek mögé lehet bújni, itt nem veszik figyelembe a társadalom érdekét. Pofátlanság. A pokol bugyraira emlékeztet. Igen ítélet vár a nép! Kimondva, hogy az előző rendszer működtetői bűnösök és nincs joguk az új rendszerben is ugyanolyan előjogokra. Az, hogy volt pártállami vezetők is bekerülhettek a magyar parlamentbe az a kontinuitást, a szocializmus kiigazítását jelentette az ő szemszögükből, semmi mást.

A németek 1991-ben közzétettek mindent a szocialista múltjukkal kapcsolatban és volt 20 évük azóta, hogy felépítsenek egy teljesen újat. A lengyeleknél, cseheknél, szlovákoknál is tiszta vízet öntöttek a pohárba. Nálunk a szocializmus végnapjaiban leghamarabb észbekapó vezetőink a változások élére álltak és irányítói maradtak a folyamatoknak és azt a hazug véleményt hangoztatták, hogy mi magyarok vagyunk a demokrácia, a piacgazdaság úttörői a keleti blokkban.

A rohadt szilva előbb utóbb leesik a fáról. És ez így van jól.

Cikkajánló: http://index.hu/belfold/2012/04/18/intezmenyesitett_hazugsag/


2010. szeptember 29., szerda

Bűn és bűntetlenség (film) – Tetszik

Tegnap vetítették a Biszku filmet a Kossuth utcai refi közösségi házban. Érdemes volt megnézni. ’56 feldolgozásához kellett ez a film. Három pozitívumot rögtön ki tudok emelni:
  •   az ötlet (a Mandiner blog újságírói fejéből kipattant az ötlet, hogy ha van „nácivadász”, legyen kommunista vadász is) :)
  • a történet (Megkeresnek egykori még élő politikusokat, akiktől egykor a magyarok sorsa függött, akik egykor a „szocializmus ellenségeit” megsemmisítették. A kiszemeltek közül már sok halott, de így esett a választás az ’56 utáni terror politikai irányítójára, Biszku Bélára egykori belügyminiszterre. Biszku már nagyon öreg, de mentálisan hihetetlenül ép, negyven évet simán letagadhat, olyan friss az agya. A filmvetítést követően az egyik hozzászóló azt mondta, azért olyan öreg, mert nem fogadja be a föld. Az újságírók, azért, hogy kamera elé állítsák egy kis cselhez folyamodnak a szülőfaluja ifjúsági szervezete nevében hívják fel, illetve hívják el a településre. A polgármester be volt avatva. Biszku örömmel megy, találkozik a gyerekkori pajtásaival is, de elmegy a templomba is, ahol keresztet vet (!). Erre rá is kérdeznek majd a lakossági fórumon, hogy hogyan volt összeegyeztethető a vallásos neveltetése azzal a kegyetlen „szocialista” politikussal, aki Kádárt puhának tartotta, a megtorlások idején. Aztán Biszku mesél, nagyon sokat és meglepően őszintén. A filmben beszélnek még egykori halálraítéltek is (pl. Fónay Jenő). A film végén megtörténik a leleplezés. Biszku nem jön zavarba és még többet kezd beszélni. Nem semmi. Nincs hepiend, mert azt várnánk, hogy bocsáénatot fog kérni a terror miatt. De ő nem kér semmiért bocsánatot. A film alatt szakértők (történészek: Szerencsés Károly, Tischler János, M. Kiss Sándor, pszichológusok, politikusok magyarázzák a kort, a politikát, a politikust, az embert).
  •  a megvalósítás (ötletes vágások, kameraállások, jó forgatókönyv és zene eredménye, hogy nem egy unalmas dokumentumfilm a vége.)

Ha tanítanék egy középiskolában megnézetném a diákokkal és a tanárokkal is.