Csík muzsika

Sponsored or supported by Miskolc

Zászlók

"Minden magyar végvárban, Felvidéken és Kárpátalján a hódítók zászlója lobog."

Mai napi mondás

Politikus mérce: "Manapság stadionon lehet lemérni, hogy milyenek a település politikusai..."(=mennyire fontos ember(ek))

Vizsgázik az új BTK

Az indexen volt olvasható a hír:
http://index.hu/belfold/2013/07/12/kaszaval_vedekezett_egy_borsodi_ferfi/

Ha igaz a hír akkor a régi beidegződés győzőtt. Még mindig az a normális ha valaki éjjel bemegy egy bozótvágóval másnak a házába, és nem az ha valaki éjjel a saját házában megvédi magát az idegen betolakodótól. Így kisebb a kockázat.

Egy újabb szám

Oly távol és mégis közel. II. rész.

Persze ma, amikor a versenyszféra terhei még mindig óriásiak, nem is beszélve a lakosságéról, nem lehetséges a látványos életmód javulás. Az állam még mindig túl sok adót, járulékot szed be és túl rosszul oszt el. A munkavállaló még mindig töredékét kapja meg annak a pénznek, amibe ő a munkáltatójának havonta kerül. Nyilván rossz a szerkezete a nagy társadalmi rendszereknek. 

A nyugdíjbiztosítók pénze már az államé, ami lehet jó a társadalom szempontjából de, hogy nem arra fordították amire kellett volna, az szomorú. De van olyan vélemény is, hogy ha nem "államosítják" eltűnt volna a biztosítottak pénzének jelentős része mire nyugdíjba mentek volna. 

De meg fogják-e kérdezni jövőre a választások után, hogy ugyan mire is ment el az a sok milliárd forint, amit a nyugdíjbiztosítók kezeltek. Akár lesz, akár nem lesz kormányváltás.

Még mindig Budapesten döntenek el szinte mindent, sőt egyre inkább. Úgy mondják Borsod, Miskolc dolgát sem itt döntik el 2010 óta(!). A korábbi uniós szubszidiaritás lassan a homályba vész sok tekintetben. Ez van.

Mégis teszik fel a kérdést, miért jó az ha az állam, a kormány nem tud bármit azonnal megtenni? Azért, mert így az emberek nem lesznek kísérleti nyulak. A demokratikus fékek erre valók. Pl. sajtó, alkotmánybíróság, civil szervezetek. Lásd Nagy-Britannia valódi konzervativizmusa.

Bár ezt a budapesti, légkondis irodák vidéket 3 éve nem látott hivatalnokai honnan is tudnák. Most ők szokják Budapestet, de haza már ők sem akarnak menni. A tűz lángja, akit egyszer megmelegített, az utána nem akarja felcserélni a kihült hamu messzi szürke látványával. Így volt ez a korábbi kurzus melegedőivel is.

Pedig vissza kéne tekinteni a kezdetre, nem elfelejteni. Segíteni és lehetőséget adni, amikor a pozíció azt lehetővé teszi. Nem pártpolitákai célból, hanem nemzeti és hazafias érdekből. Az a többtucat ős aki egyszer bíróként állna szemben veled, és tetteid kérné számon, mit felelnél. Persze számon is fogják kérni az elődők! Nem meghunyászkodni országos "állami szuperhatalmasságok" harácsolásai előtt. Hanem odaállni és elmondani, hogy itt ez a város, itt ez a vidék, ez is élni akar (szerencsére volt erre péda, de ritka mint a fehérholló). Ha pedig párthatalmi szóval csitítanak le, akkor összefogni és seggbe rúgni a "mucsai" párttitkárokat. 

Elérkezik lassan 2014. Megkérdezik majd az egyszerű emeberek mit tett országgyűlési képviselő úr (mert, hogy nő nem ül az Parlamentben ebből a megyéből) azért a vidékért ahonnan az országgyűlésbe küldték. Kérdezik majd a sok (23! - Fideszes, Jobbikos, eMeSZPés) Borsod-Abaúj-Zemplén megyei országgyűlési képviselőt, hogy önálló gondolata mennyi is volt az elmúlt három-négy évben megyéjét illetően?

Oly távol és mégis közel. I. rész.

Nemrég egy beszélgetés fültanúja voltam. Ki az igazi magyar? Tették fel a kérdést a határon túli magyarokra vonatkoztatva. Az aki ott született, de átjött, mert nem akart idegen elnyomásban élni. Vagy az aki dacolva, mindennel, és elfogadva a hódítók minden gazemberségét ott maradt Jugoszláviában, Ausztriában, Csehszlovákiában, a Szovejetunióban és Romániában. 

Árulás-e a jobb jövő érdekében a szülőföldet elhagyni és mondjuk átköltözni az anyaországba. Árulás-e letelepedni magyarként a nyugati demokráciákban? Szerintem nem. Sőt, aki ilyet állít az struccként fejét homokba dugva éli világát. Azt gondolom, hogy nincs különbség Miskolcról Budapestre költözés között és a Kassáról Debrecenbe, a Gyulafehérvárról Münchenbe, vagy a Kolozsvárról Budapestre költözés között sem. 

Persze két típusú ember van, akinek magyar a párja, és akinek nem. Akinek nem magyar a párja, felesége, férje, az ott fog maradni idegen földön, és megpróbál asszimilálódni. Gyerekei ott nőnek fel, és jobban fogja beszélni az idegen ország nyelvét, mint a magyart, ha egyáltalán megtanulja. Akinek magyar a párja, ott két lehetőség áll fenn. Örök idegenként halnak meg idegen földön, mindamellett, hogy gyermekeik már idegen föld állampolgárai lesznek és a magyar valami romantikus múlthoz köthető dolog lesz nekik. A másik, az hogy hazahúzza őket a honvágy, a család, a kötelesség, a temető. Ahogy sok magyar hazajött annak idején is a XX. század fordulóján. Akkor is azért mentek ki, mert nem tudtak idehaza úgy boldogulni, ahogy szerettek volna, ma is azért mennek ki. Igaz, akkor 3-5-7 gyerek is volt egy családban, ma viszont max. 2 van. Ezek szerint ez az ország most sem képes eltartani annyi embert, amennyi most él e hazában a jelenlegi jövedelemviszonyok mellett. Erre kellene odafigyelnie az államnak.