A Kárpát-medencei magyarok azt kapják vissza külhoni kisebbségként a többségtől, amit itthon is képvisel a többség: egyre agresszívebb, kirekesztő közbeszédet. Szomorú. Nagyon elszomorító.
A kormány megmondóemberei és a szélsőséges publicisták "uszításainak" hatása a társadalomba beégtek. A magyarok mára igazán tudnak gyűlölni, bűnbakot keresni. A társadalmi karma azonban működik, amit adsz, azt kapod vissza. Egy kereszténynek kommunikált országban a kormányhoz közelállók megnyilatkozásai, utalgatásai kitörölhetetlen károkat okoztak.
A kétfelé osztott társadalom sosem fogja elfogadni a másik véleményét és a sehová nem sorolhatók tömege meg csak nézi, hogy melyik a rosszabb: a jobb vagy a bal. Nyilván akik a politikából illetve az állami megbízásokból élnek, nem is érdekük a társadalmi megbékélés.
Ezért nincs remény.
A szomszédunkban háborús megfélemlítés, és egyre komolyabb harcok folynak. Ennek már előzetes nyomait látjuk az ukrán rendszámok megjelentek egyre nagyobb számban.
A 150 ezer fős magyarság Kárpátalján pislogva nézi, ahogy két testvér nép elkezdett kakaskodni egymással. Igazi öldöklés még nincs, mert akkor pár nap alatt milliós halálozás lenne. Az ukránok nagyok szeretnének lenni, és erre kaptak biztatást az USA-tól és a nyugat bizonyos köreitől. Új államot építenek, új nacionalista retorikával, homogén nemzetet elképzelve. Egy negyven milliós ország egy 150 ezres kisebbséggel szórakozik. Ez szánalmas. Sokkal több előnye származna Ukrajnának, ha támogatnák a nyugat egyik kapuját őrző kárpátaljai magyarságot.
De az egykori KGB-s retorikát elővéve a korábbi továrisok utódai elefántként a hangyát teszik ellenségüknek. Ritka primitív álláspont, amit egyes ukrán politikusok nyilvánosan vallanak. Különösen, amit egy magát pedagógusnak valló Irina Farion, aki az ukrán nyelv tudósa is, megenged magának. "Debil"-nek nevezte a kárpátaljaiakat. Szélsőséges kisebbségi vélemény mondhatnánk. Mindenhol vannak hülyék. Csakhogy elfogadott egy nyelvtörvényt az ukrán parlament. Ez azért hivatkozási alap nem?
Úgy vélem már rég az EU és a NATO tagja lehetett volna a kék-sárga zászlójú ország, ha a nemzeti kisebbségek jogát, méltóságát tiszteletben tartja.
