Gumicsont - és egy kis magánvélemény

Nyár végén a lapok szerint az év futballbotránya tört ki Budapesten. A téma, mondhatánk szokásos. Antiszemitizmus a lelátón. Kezdődik a 2014-es választási kampány? Néhány vetületére hívnám fel az ügy kapcsán a figyelmet. De lássuk csak mi volt a "casus belli"!

Olvasni a neten, hogy egy olyan emberre emlékeztek meg néhányan, akit külföldön háborús bűnösként elítéltek, de nem kapták el csak élete alkonyán, de nem ott, ahol elítélték, hanem más országban (nálunk). Aztán kezdődött öregkori hányattatása. A bizonyítékok néhány esetben vitathatóak (voltak). De egy tény, hogy a megszálló csehszlovák hatalom egykor halálra ítélte Csatáry Lászlót, akit "kassai gettóparancsnok"-ként emlegettek. A 2012-es budapesti elfogatása után, amit háziőrizet követett. Lévén, hogy manapság már az EU-ban nincs halálbüntetés, Csatáryt korábbi halálbüntetését életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta a szlovák állam. Az ítélet ellen való fellebezést elutasították. Továbbá Csatáry mindvégig azzal védekezett, hogy parancsra cselekedett. Ennyi a háttérsztori.

Itt merül fel az egyik első kérdés nálunk magyaroknál, akik egykor lovas nemzetként a XX. századra teljesen elfelejtettünk lovagolni, mert a ló egyik oldaláról átestünk a másik oldalára akkor, amikor a II. Világháború végi nyilas korszak SS által működtetett munkatáborai (szándékosan írtam ezt) után az MDP (Magyar Dolgozók Pártja - Rákosi és elvbarátai) és az NKVD és az MVD (a szovjet állam belügyi szervei) munkatáborai következtek. Mind az első, mind a második esetben magyar állampolgárokat vittek ezekbe a táborokba. Fontos lenne kimondani, hogy nincs különbség magyar és magyar állampolgár között ebből a szempontból, nincs különbség munkatábor és munkatábor között. Nincs különbség áldozat és áldozat között. Először az egyik "szomszédot" vitték el, aztán a másik "szomszédot". A munkatábor definicióját és tartalmát, aki tanulmányozta tudja, hogy a háborús diktatúrának ingyen munkaerő kellett a működéshez, legyen az német, vagy szovjet, aminek vége a pusztulás lett az elégtelen tábori körülmények miatt. Igen a munkatáborokban ezrek és ezrek pusztultak el. Az okok között legalább ugyanennyit lehetne felsorolni.

Igen a munkatáborok céljairól is jó lenne, ha minden egyetemen és főiskolán lenne szeminárium és nem csak a történelem ezen korszakával foglalkozó szakokon. Miért mondom ezt, azért, mert akik jelenleg a parlamentben ülnek, erről csak halovány foglamuk lehet. Vagy ha van és szándékosan hagyják meg a differenciálást munkatábor és munkatábor, valamint felelősök és felelősök között, akkor az utókor ítélete nem menti meg őket sem. Lásd az 1956-os megtorlás szellemi vezetője, Biszku Béla ügyét, amit olyan óvatosan kezelnek, mintha hímestojással lenne dolguk. Biszku nem mond mást, mint Csatáry. Akkor az volt a törvény, - amit mind a kettő betartott. Persze kettőjük hatalmi hierarchiában elfoglalt helye nem ugyanott volt, ami a felelősség kérdését veti fel. Nem a megkülönböztetés végett, de Biszku, mind a mai napig vígan él, az állam tartja el, nyugdíjat biztosít neki, sőt a demokratikus állam kiemelt nyugdíjat adott az egykori "elvtársnak" az idei évig, míg a nyilas kormány belügyminiszterét, Vajna Gábort kivégezték. Nagy különbség. Pedig ugyanarról kellene beszélnünk. De mind a mai napig az MKP, az MDP és utódpártja az MSZMP felelősei ellen nem történt meg az elszámoltatás. Románia ebből a szempontból más volt ott valamifajta erkölcsi alap 1989-ben létrejött a forradalommal és a Ceausescu házaspár kivégzésével. Nálunk még a látszatot sem hagyták meg, hogy elhigyjük, hogy volt rendszerváltás. A mai ún. jobb és baloldalon is olyanok vigyázzák a Kádár-korszak ma még élő felelős vezetőinek érinthetetlenségét, akik egykor is hatalom élvezői voltak. Igen ez ma még tabu. Csodálom, hogy soha nem akarta a Biszku-féléket senki megkeresni 1990 után és jól pofánvágni az egykori üldözöttek, vagy azok hozzátartozói közül. Megtörtént a megbocsátás? Nem tudom. De a másik oldal üldözöttjei utolsó vérig harcolnak, ott nincs megbocsátás. 

De egyszer csak meghal az utolsó felelős is a diktatúrák korából. S akkor vége lesz nem? Felteszem a legfontosabb kérdést (23 év távlatából): nem kellene ugyanazzal a szemüveggel nézni eztán a múltunkat, ahelyett, hogy van amihez elsötétített lencsét használunk? Ehhez pedig jó történelem könyvek kellenek. A történelmi tévedések kiigazításáért meg hangos történészek.

"Hajrá Diósgyőr" és a jelen példaképei

Vasárnap délután az M1-re kapcsolva éppen kezdődött a Meccs. A játékosokat mutatták, ahogy jöttek ki az öltözőből. Kis futballista palánták fogták a "példaképek" kezét.

Vajon hány gyereknek volt a példaképe a pályán tegnap délután? Vajon példaképek játszottak-e? Ennek apropóján több minden is eszembe jutott. A Magyar Foci, egykoron létezett, ma valami imitáció létezik helyette itthon. Pedig sok pénzről hallani. És mégse. 

Szóval miről is van itt szó. Egyik szempontból profi focistának lenni nem más, mint vízvezetékszerelőnek, vagy előadóművésznek lenni, másik szempontból ők képviselik a várost, sok ezer szurkolót és ittlakót. Azért a futball inkább az előadóművészethez hasonlít, mint a vízvezetékszereléshez. Igen, mindenki volt már színházban, vagy koncerten. Elvárjuk a színésztől, hogy tudja a szöveget, a zenésztől meg, hogy ne játszon hamisan. 

Nos, Diósgyőrben láthattunk egy jóindulattal közepes előadást. Úgy voltak a focisták Seidit és Tiszát kivéve, mint az egyszerű melós, a mai napot is túléljük valahogy, de holnap is lesz nap! De legalább a "szöveget tudnák" vagy "ne játszanának hamisan" akkor nem is lenne gond. Hoznák a fix hazai győzelmet. Visszatérve az előbbi vízvezetékszerelős hasonlathoz, ha mégegyszer mestert kellene hívni, nem ezt hívnám. De a valóság az, hogy nincs választási lehetőségem, és legközelebb sem választhatok másból, csak ezt a mestert hívhatom a csőtöréshez.

Miért nem akar a világ legjobb futballistája lenni, a jelenlegi Diósgyőr egyik tagja sem? Azért, amiért az emberek 95 százaléka sem akar Nobel-díjas lenni. Nem motiválja őket az, hogy a szakmájukban ők legyenek a legjobbak. Miért is? Mert nem érdekli őket már. Azaz elértek oda, hogy inkább valami mást csinálnának, de aztán kiderül az, hogy bár mással szívesebben foglalkoznának, de nem értenek máshoz. Így marad a középszerűség. Ha pedig a középszerűséghez jó marketing társul, elég jól meg lehet élni belőle. (Pl. Rudolf) 

De térjek vissza most az előadóművész hasonlathoz. Mit vár a publikum? Összhangot, élményt, szórakoztatást. Játszon együtt a "zenekar", és ehhez sokat kell próbálni. Legyenek szólók, de csak azoknak, akik már igazán virtuózak. Amíg nem virtuóz egy zenész gyakoroljon sokat. Így van ez a focistákkal is. 

A végére pedig az erőnlétet hagytam. Szeretném megkérdezni a futballistákat, hogy hány szokott közülük futni egyben, legalább 90 percet. Egy félmaratoni futóverseny távját képes lenne teljesíteni egy futballista? Nem időre, hanem csak úgy.

Úgy tűnik vasárnap nem sokan lettek volna képesen 90 percet egyben lefutni. Sajnos tegnap nem bírtak mozogni a fiúk. Vagy az lehetett, hogy a meccs előtt telezabálták magukat, vagy romlott ételt ettek pénteken és nem volt erejük vasárnapra és ezért nem bírtak futni, vagy az előző éjszaka nem aludtak, és fárdtak voltak, vagy az lehetett, hogy úgy általában,  tényleg nem bírnak futni. A magyar focit látva az utolsóra tippelek. Nem baj még fiatalok vagytok egy év alatt fel lehet hozni az erőnlétet annyira, hogy végig bírjon rohanni 90 percet a focista. 

Így tehát tisztelt uraim, kérjetek fel egy atlétika edzőt, aki elmegy veletek futni, hetente háromszor 1,5 órát (90 percet). Így legalább nem csak futballpályán ácsorgó és sétáló játékosokat fog  látni a publikum. Hajrá Diósgyőr.