Visszatekintve a katasztrofális pusztulást okozó II. Világháborúra, annak kapcsán néhány gondolat jutott eszembe. Egy politikus tetteinek megítélése talán mégis lehetséges.
A II. Világháború magyar vesztesége kb. 1 Millió fő. 350 ezer fő katonai +polgári áldozat, 550 ezer fő zsidó deportálásának következménye. Továbbá a 600 ezer fő szovjet kényszermunkatáborokban volt 1945-1951 között.
Horthy Miklós szerepe ezekben a számokban elsődleges. Magyarország vezetői a 19. századi dualizmus részben feudális rendszerének gyermekei voltak, nem pedig a rugalmasabb gondolkodást igénylő 20. századé. Vajon, ha már 1938-ban háborút provokál Csehszlovákia ellen, ahogy a Hitler szerette volna, másként alakult volna ez a szám? Egészen biztos. De ma sem a szlovákok, sem a románok, sem a szerbek, horvátok, sem az osztrákok nem úgy tekintenének a magyarokra, mint egy jelentéktelen népre.
Optimista verzió szerint Hitler Csehszlovákia feldarabolása után egy az egyben vissza adta volna a Felvidéket Magyarországnak. Egy számszerűen megnövelt országhoz máshogyan állt volna Románia és Jugoszlávia is. Nyilván Románia azonnal megtámadta volna Magyarországot, ezt azonban a németek nem hagyták volna.
Másik nagy elrontott döntés, amikor hadat üzent és megtámadta Magyarország a Szovjetuniót. Horthy és körének nem lehettek sem földrajzi, sem pedig gazdasági, sem demográfiai, sem történelmi ismeretei a Szovjetunióról, másképp ezt nem teszi meg.
A kommuistaellenesség még mindig nagyobb volt a 19-es generációban, mint a revízió iránti vágy. A személyes faktorok a döntések meghozásában sokkal fontosabbak voltak, mint a távlati, az ország érdekeit néző gondolkodásmód.
