Gumicsont - és egy kis magánvélemény

Nyár végén a lapok szerint az év futballbotránya tört ki Budapesten. A téma, mondhatánk szokásos. Antiszemitizmus a lelátón. Kezdődik a 2014-es választási kampány? Néhány vetületére hívnám fel az ügy kapcsán a figyelmet. De lássuk csak mi volt a "casus belli"!

Olvasni a neten, hogy egy olyan emberre emlékeztek meg néhányan, akit külföldön háborús bűnösként elítéltek, de nem kapták el csak élete alkonyán, de nem ott, ahol elítélték, hanem más országban (nálunk). Aztán kezdődött öregkori hányattatása. A bizonyítékok néhány esetben vitathatóak (voltak). De egy tény, hogy a megszálló csehszlovák hatalom egykor halálra ítélte Csatáry Lászlót, akit "kassai gettóparancsnok"-ként emlegettek. A 2012-es budapesti elfogatása után, amit háziőrizet követett. Lévén, hogy manapság már az EU-ban nincs halálbüntetés, Csatáryt korábbi halálbüntetését életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta a szlovák állam. Az ítélet ellen való fellebezést elutasították. Továbbá Csatáry mindvégig azzal védekezett, hogy parancsra cselekedett. Ennyi a háttérsztori.

Itt merül fel az egyik első kérdés nálunk magyaroknál, akik egykor lovas nemzetként a XX. századra teljesen elfelejtettünk lovagolni, mert a ló egyik oldaláról átestünk a másik oldalára akkor, amikor a II. Világháború végi nyilas korszak SS által működtetett munkatáborai (szándékosan írtam ezt) után az MDP (Magyar Dolgozók Pártja - Rákosi és elvbarátai) és az NKVD és az MVD (a szovjet állam belügyi szervei) munkatáborai következtek. Mind az első, mind a második esetben magyar állampolgárokat vittek ezekbe a táborokba. Fontos lenne kimondani, hogy nincs különbség magyar és magyar állampolgár között ebből a szempontból, nincs különbség munkatábor és munkatábor között. Nincs különbség áldozat és áldozat között. Először az egyik "szomszédot" vitték el, aztán a másik "szomszédot". A munkatábor definicióját és tartalmát, aki tanulmányozta tudja, hogy a háborús diktatúrának ingyen munkaerő kellett a működéshez, legyen az német, vagy szovjet, aminek vége a pusztulás lett az elégtelen tábori körülmények miatt. Igen a munkatáborokban ezrek és ezrek pusztultak el. Az okok között legalább ugyanennyit lehetne felsorolni.

Igen a munkatáborok céljairól is jó lenne, ha minden egyetemen és főiskolán lenne szeminárium és nem csak a történelem ezen korszakával foglalkozó szakokon. Miért mondom ezt, azért, mert akik jelenleg a parlamentben ülnek, erről csak halovány foglamuk lehet. Vagy ha van és szándékosan hagyják meg a differenciálást munkatábor és munkatábor, valamint felelősök és felelősök között, akkor az utókor ítélete nem menti meg őket sem. Lásd az 1956-os megtorlás szellemi vezetője, Biszku Béla ügyét, amit olyan óvatosan kezelnek, mintha hímestojással lenne dolguk. Biszku nem mond mást, mint Csatáry. Akkor az volt a törvény, - amit mind a kettő betartott. Persze kettőjük hatalmi hierarchiában elfoglalt helye nem ugyanott volt, ami a felelősség kérdését veti fel. Nem a megkülönböztetés végett, de Biszku, mind a mai napig vígan él, az állam tartja el, nyugdíjat biztosít neki, sőt a demokratikus állam kiemelt nyugdíjat adott az egykori "elvtársnak" az idei évig, míg a nyilas kormány belügyminiszterét, Vajna Gábort kivégezték. Nagy különbség. Pedig ugyanarról kellene beszélnünk. De mind a mai napig az MKP, az MDP és utódpártja az MSZMP felelősei ellen nem történt meg az elszámoltatás. Románia ebből a szempontból más volt ott valamifajta erkölcsi alap 1989-ben létrejött a forradalommal és a Ceausescu házaspár kivégzésével. Nálunk még a látszatot sem hagyták meg, hogy elhigyjük, hogy volt rendszerváltás. A mai ún. jobb és baloldalon is olyanok vigyázzák a Kádár-korszak ma még élő felelős vezetőinek érinthetetlenségét, akik egykor is hatalom élvezői voltak. Igen ez ma még tabu. Csodálom, hogy soha nem akarta a Biszku-féléket senki megkeresni 1990 után és jól pofánvágni az egykori üldözöttek, vagy azok hozzátartozói közül. Megtörtént a megbocsátás? Nem tudom. De a másik oldal üldözöttjei utolsó vérig harcolnak, ott nincs megbocsátás. 

De egyszer csak meghal az utolsó felelős is a diktatúrák korából. S akkor vége lesz nem? Felteszem a legfontosabb kérdést (23 év távlatából): nem kellene ugyanazzal a szemüveggel nézni eztán a múltunkat, ahelyett, hogy van amihez elsötétített lencsét használunk? Ehhez pedig jó történelem könyvek kellenek. A történelmi tévedések kiigazításáért meg hangos történészek.

Miért nem akarja a jelenlegi kormány a kommunista múlt lezárását?

Soha vissza nem térő alkalom lett volna pontot tenni a kommunista múlt végére. De ez nem így történt sem 1990-ben, sem az azóta hatalomra került 6. választás óta. Ha azt nézem, hogy fajsúlyos törvényekről egyetlen nap alatt döntést tudnak hozni. Miért várnak? 

Mert értem én egyrészről, hogy ezekkel az egykori MSZMP pártvezetők, és egyéb fontos állami vezetők átlagon felüli nyugdíjaikkal provokálják az egyszerű népet és még jobban szeretnék elérni, hogy "gyűlöljék" őket és ne nosztalgiával gondoljanak rájuk. Az egyszerű városi ember az látja , hogy abban a korban volt mindig mit enni. Igen megszépül a múlt. Mert ezrek meg politikai okokból börtönben ültek, ki voltak telepítve munkatáborokba és így tovább. Odáig menve egészen, hogy koncepciós politikai perekben börtönre vagy halálra ítélték őket. Szóval sokan közülük, akiknek volt lehetősége megöregedni és nem haltak meg, élnek mint hal a vízben. Abban a kegyben részesültek, hogy a " demokratikus" állam békén hagyja és nem bántja őket. Tudnak valamit. Sőt némelyikük arrogánsan válaszol, ha firtatni meri valaki, a korábbi életük cselekedeteit. 1990 után néhányan a parlamentbe is beültek. Olyan törvényeket fogadtatott el az akkori "értelmiség", ami stabilizálta az állami és az MSZMP vezetők helyzetét a rendszerváltás utáni korban. Ha nem is közvetlen politikai hatalommal, de gazdasági társaságok jól fizetett állásaival, valamint a korábbi "egyéb" helyről csordogáló más jövedelmekkel. Mind a mai napig folyik ebből a "csap"-ból. De erről hallgat mindenki. Szóval miért nem zárják le a múltat? Egyre tudok gondolni, hogy néhány jelenleg is fontos embernek sérülnének az érdekei, akik most a csúcsokon ülnek, de ha az ő múltjuk is kiderülne, amivel esetleg zsarolják őket oda lenne minden. Na ezért. Na de ezért a "30 ezüst dénárért" inkább egy ország legyen béklyó alatt?

Ügynöklista - nem kell félni tőle

Az Országgylés az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről szóló LMP-s törvényjavaslat tárgysorozatba vételét elutasította. Ami azt jelenti, hogy az országgyűlés többsége, tehát a fideszesek és a szocialisták néhány kivételtől eltekintve úgy szavaztak, hogy nem nyilvános az ügynöklista húszonkét évvel a rendszerváltás után. Az LMP és a Jobbik támogatta a lista nyilvánosságra hozatalát.

Egyszerű következtetés: a Parlamentben ülő képviselők nagy része valamilyen módon érintett a kérdésben.

Pedig szerintem ez nem arról szól, hogy a jelentő beszervezett ügynök rosszabb ember lenne, mint az SZT tiszt, egy párttitkár, vagy netán Biszku Béla. Azért van egy hierarchia és ügynök és ügynök között is van különbség. Az aki úgy vállal közszereplést, hogy nyilvánosságra hozza ezt és azt, hogy kiről és mit jelentett megint más mint az, aki sunyizik.

Magyarországon úgy akarják ezt a kérdést mellőzni, hogy hagyják kihalni a társadalomnak azt a rétegét, aki érintett. A legfiatalabb egykori ügynökök is ma már negyven év felettiek. Tehát a jelenlegi logika szerint még legalább negyven év kell a teljes lista megismeréséhez? Nem tudom elhinni.

Nem tudom miért nem tudják lezárni a fideszesek Magyarország múltjának egy szakaszát? Csak halogatnak, csak tolják a problémát maguk előtt. Azt gondolják azok a bizonyos körök, hogy nem fog kiderülni? Pedig ki kell, hogy ábrándítsak mindekit ki fog derülni két éven belül. Kisebb lesz a következő országgyűlés, kevesebb képviselő kell majd. Tehát, akik most védik a mundért lehet, hogy be sem kerülnek majd. Biztos vagyok benne, hogy ez egy kártya a következő választások előtt, amit tartogatnak. De miért? Ez így elég átlátszó.

Egy másik érdekes dolog, ami az egykori elnyomók megbecsülését illeti szintén gondolatokat ébreszt bennem. Ha ma a demokratikus Magyarországon Biszku Béla egy szinten van Andrásfalvy Bertalannal, akkor tisztelt hölgyeim és uraim BAJ van. Mindketten magyar nyugdíjasok. Mindketten miniszterek voltak, igaz más időben. Igaz az is, hogy mást és mást tettek. Az egyiknek köze volt a legdurvább magyar politikai rendszer  működtetéséhez, a másik tudós és tanár volt.

Bűn és bűntetlenség (film) – Tetszik

Tegnap vetítették a Biszku filmet a Kossuth utcai refi közösségi házban. Érdemes volt megnézni. ’56 feldolgozásához kellett ez a film. Három pozitívumot rögtön ki tudok emelni:

•   az ötlet (a Mandiner blog újságírói fejéből kipattant az ötlet, hogy ha van „nácivadász”, legyen kommunista vadász is) :)
• a történet (Megkeresnek egykori még élő politikusokat, akiktől egykor a magyarok sorsa függött, akik egykor a „szocializmus ellenségeit” megsemmisítették. A kiszemeltek közül már sok halott, de így esett a választás az ’56 utáni terror politikai irányítójára, Biszku Bélára egykori belügyminiszterre. Biszku már nagyon öreg, de mentálisan hihetetlenül ép, negyven évet simán letagadhat, olyan friss az agya. A filmvetítést követően az egyik hozzászóló azt mondta, azért olyan öreg, mert nem fogadja be a föld. Az újságírók, azért, hogy kamera elé állítsák egy kis cselhez folyamodnak a szülőfaluja ifjúsági szervezete nevében hívják fel, illetve hívják el a településre. A polgármester be volt avatva. Biszku örömmel megy, találkozik a gyerekkori pajtásaival is, de elmegy a templomba is, ahol keresztet vet (!). Erre rá is kérdeznek majd a lakossági fórumon, hogy hogyan volt összeegyeztethető a vallásos neveltetése azzal a kegyetlen „szocialista” politikussal, aki Kádárt puhának tartotta, a megtorlások idején. Aztán Biszku mesél, nagyon sokat és meglepően őszintén. A filmben beszélnek még egykori halálraítéltek is (pl. Fónay Jenő). A film végén megtörténik a leleplezés. Biszku nem jön zavarba és még többet kezd beszélni. Nem semmi. Nincs hepiend, mert azt várnánk, hogy bocsáénatot fog kérni a terror miatt. De ő nem kér semmiért bocsánatot. A film alatt szakértők (történészek: Szerencsés Károly, Tischler János, M. Kiss Sándor, pszichológusok, politikusok magyarázzák a kort, a politikát, a politikust, az embert).
•  a megvalósítás (ötletes vágások, kameraállások, jó forgatókönyv és zene eredménye, hogy nem egy unalmas dokumentumfilm a vége.)

Ha tanítanék egy középiskolában megnézetném a diákokkal és a tanárokkal is.