11111

P. Mobil - Honfoglalás

1. Introdukció
Azok a hegyek még ma is állnak,
Azok a folyók még ma is futnak,
Az a csillag még ma is mutatja az utat,
Az a nép még ma is él.

2. Őshaza
Túl az Üveghegyen, a Kék-kerek tengeren,
Az Égig érő fa alatt, egy szép helyen,
Ott ahol a világ Virágos Bölcsője állt,
Élt népével Puszta, magyar király.
Három fia volt az öreg Pusztának,
A vadászt hívták Jó Szél Fúvásának,
A kovácsot Szép Tüzek Lángjának,
A legkisebbet Szép Mező Szárnyának.
Szép Mező Szárnya jel alatt született,
Szívébe írva gyönyörű üzenet:
"A világon élni csak hősként érdemes",
Rajtad a sor, hallod, mondd tovább, Énekes!
Jóra rossz, örömre baj, nászra gyász, mosolyra jaj,
Árulás, ellenség rohan rád.
Fogy a nép mint a Hold, földje nincs mennyi volt.
Legelőt lovadnak nem találsz.
Fehér Ló Áldozat, jelöld meg utamat!
Könyörülj Istenem, jelet adj!
Jó remény Csillaga, Magyarok Pásztora,
Ígérd meg: aki megy, megmarad.
Szép Mező Szárnya szól, szeme ég, lángot szór,
Indulunk, lóra hát aki bír!
Elhagyom földemet, százezer ősömet,
Aranyos szegellet álma hív.

3. Vándorlások
Szólj Táltos, szólj az Úrhoz, hívd segítségül őt!
Ég, kardot küldj Hunornak, adj karjának erőt!
Hány fordult vissza félve, szél fújta el nevük.
Hány ment keletre, délre, hány törzs veszett velük.

4. Harcok
(hangszeres rész, szöveg nélkül)

5. Hazám, hazám - moldvai csángó ballada

6. Vérszerződés
Első vezér: TARJÁN
MÁsodik vezér: NYÉK
Harmadik vezér: KESZI
Negyedik vezér: KÉR
Örödik vezér: MEGYER
Hatodik vezér: JENŐ
Hetedik vezér: KÜRTGYARMAT
Évszázadokon át a maradék ment tovább,
Vívta utolsó csatáját, az utolsót.
Hány mezőn és harc után álltak a túlélők némán?
Reményük csak egy, a jövőt vérük váltja meg.
Hány folyón és hegyen át vezetett az út tovább?
Mit a hét törzs keresett, a nemzet kapta meg.
Puszta népe, utadnak vége,
A hegyen túl vár az Aranyos Szegellet!
Puszta népe, utadnak vége,
A hegyen túl vár az Aranyos Szegellet!

7. Újhaza
Állsz a hágón, az égbolt határán.
Tiéd lenn a völgy.
Népek élnek a két folyó partján.
Ekét vár a föld.
Hajtsd meg Álmos ősz fejed, élni csak velük lehet.
Hajtsd meg Álmos ősz fejed, élni csak velük lehet.
Viharok tépik mezőnek virágját,
Színe mint a vér.
Lobog a zászló a városod tornyán.
Otthon vagy, fivér!
Hajtsd meg Álmos ősz fejed, élni csak velük lehet.
Hajtsd meg Álmos ősz fejed, élni csak velük lehet.
Fogadj be föld! Fogadj be új hazám! Fogadj be föld!
(Forrás: zeneszöveg.hu)

Mese nektek ott fent

Arany László: A kis gömböc

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember; annak volt egy felesége, három leánya meg egy kis malaca. Egyszer megölték a kis malacot, a húsát felkötötték a padlásra. 

Már kolbásza, hurkája, sonkája, mindene elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce volt még meg. Egyszer arra is ráéhezett a szegény asszony, felküldte a legöregebb leányát a padlásra: 

– Eredj leányom, hozd le azt a kis gömböcöt, főzzük meg. 

Felment a legöregebbik leány érte; amint le akarta vágni, elkiáltotta magát a kis gömböc: Hamm, bekaplak! Azzal bekapta. Már odalent nem győzték várni. Felküldte a szegény asszony a középső leányát: 

– Eredj már, leányom, nézd meg, mit csinál a nénéd ennyi ideig. 

Felment a középső leány, kereste a nénjét, s hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt. De a gömböc megint elkiáltotta magát: Hamm, téged is bekaplak! - azzal bekapta ezt is. Már odalent sehogy se tudták elgondolni, hogy mért nem jön az a két leány, felküldte hát a szegény asszony a legkisebb leányát is: 

– Ugyan, leányom, eredj már fel, nézd meg, mit csinál a két nénéd. Aztán hozzátok le azt a gömböcöt valahára. 

Felment a legkisebb leány is, de ezt is csak elnyelte a gömböc. Már a két öreg sehogy se tudta mire vélni a dolgot. 

– No, apjuk, mondja a szegény asszony, már látom, magamnak kell felmennem. Azok most bizonyosan az aszalt meggyet eszik. 

Felment a szegény asszony, kereste a leányait, hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt, de a gömböc ezt is bekapta. A szegény ember csak várta, csak várta őket, hogy nem jöttek, gondolta, tán valami baj van, felment ez is. Amint közel ment a kis gömböchöz, ez elkiáltotta magát: .Hamm, téged is bekaplak! Azzal bekapta ezt is, de a rossz kócmadzag már az öt embert nem bírta meg, leszakadt a kis gömböc. Elkezdett görögni, görgött-görgött, a padlás grádicsán is legörgött, kiment egyenesen az utcára. Éppen ott ment el egy csomó kaszás, jött haza a mezőről, a kis gömböc azokra is rákiáltott: Hamm, titeket is bekaplak!. Azzal bekapta ezeket is. Megint csak görgött odább; előtalált egy regement katonát, azokra is rákiáltott: .Hamm, titeket is bekaplak!. Azzal bekapta ezeket is. 

Megint csak görgött odább, egyszer csak egy hídra ért, amely alól a víz egészen ki volt száradva, éppen akkor ment arra egy hintó, a kis gömböc félre akart előle ugrani, hogy el ne tapossa, de leesett a hídról, kirepedt az oldala, kiömlött belőle a sok ember, ki-ki a maga dolgára ment, a kis gömböc meg ott maradt kirepedve. 

Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna. 

Üzenet

"A PEGIDA (Patriotische Europäer gegen die Islamisierung des Abendlandes - Patrióta Európaiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen) nevű drezdai szervezet 2014 októbere óta szervez tüntetéseket a Németországban egyre nagyobb méreteket öltő muzulmán bevándorlók/menekültek ellen. A csoport elégedetlensége abból fakad, hogy szerintük a Németországban élő muzulmánok nem képesek, vagy sokszor nem is akarnak beilleszkedni az európai társadalomba és figyelmen kívül hagyják az Öreg Kontinens erkölcsi és vallási normáit."

Forrás: http://index.hu/index2/#bloghu/corvinusonline/2015/01/03/nemetorszag_vegveszelyben

Magyarország

Zene: Ripoff Raskolnikov - Azt gondoltam eső esik