Képzeld el, hogy ülsz a kocsidban és vársz a piros a lámpánál. Aztán zöldre vált, elindulsz, de megállsz, mert kis ívben jobbra fordulva átengeded a zebrán áthaladókat. Sietnek a gyalogosok a dolgukra, az autós is menne. Egy család is áthalad egy cigarettázó, sántító öregasszony megy legelöl, majd a család többi tagja, gyerek(ek), asszony, férfi. Mielőtt átérne az asszony a zebrán megáll és rágyújt, kicsit hangosan megjegyzést tesz...neki most "ilyenje" van. (Igen az autósok állnak-eddig egy sem haladt át. Miskolcon ilyen udvariasak az autósok, vagy csak betartják a szabályokat?) Közben pirosra vált a lámpa, de az első autó még átért, a második a zebrán maradt. A család most erre indulna, ahol az autó megállt, mert közben megindult a forgalom a merőleges úton. A cigarettázó nő hangoskodni kezd, mindegy, hogy miket mond, nem számít, csak egy bizsergés indul el a tarkónál... majd megkerüli az autóst magyaráz újfent 20 cm-nyi távolságból, 12 év körüli suhanc fiú szintén ott kezd sündörögni. Az autós férfi is magyaráz valamit a felhúzott ablakon keresztül. Aztán tovacsoszog e tisztes család. Az autós a gázra lép és egy kicsit elrontották a délutánját-estéjét.
E történet után, ha elgondolkodnék, vajon mi lehetne a tanulság? Nyúlként viselkedett az autós, vagy inkább elfogadta a barbár viselkedést, mert látta, hogy a szerencsétlen gyalogos nem érti, vagy nem értheti meg, mitől nő a GDP. A tisztes család e vehemens tagja, vajon egy harcias nyuszi lehet, vagy tényleg egy győztes harcos?
A 10 dkg destruktivitást, nem tesz egyenlővé 10 dkg konstruktivitás. Írnék pozitívan is de van egyfajta viselkedés, amire csak EGY szó jó. A sorrend szempontjából szerintem mindegy, hogy először van a simogatás és utána a pofon, vagy a pofon után a simogatás. Az erőszak, az agresszió nem válik semmissé.
