A II. Világháború végét a párizsi béke jelentette. Az európai fasizmust a Nürnbergi per és ítéletei zárta le. Magyarországon is, mint ahogy szerte Európában már a kisiskolások is tudják, hogy mi volt a holokauszt, de alig kevesen mi volt a GULÁG.
Magyarországon a második világháborúban több százezer magyar katona és civil vesztette életét főleg a háború vége felé.
Manapság egyre inkább előtérbe kerül az a tény, hogy a szovjetek legalább annyira pusztították az országot, mint maga a háború. A sztálini rendelet szerint a Szovjetúnió gyáraiba, bányáiba kellett a munkaerő, melyet a megszállt területekről biztosítottak. Így volt ez Magyarországon is. Az előrenyomolú csapatok marhavagonokban szállították Ukrajnába, Fehéroroszországba az ellenséget dolgozni.
Sok ezer tábor jött létre a Szovjetunió területén, ahová sok magyar is került. Az ún. "malenkij robot" is sok százezer civilt tett tönkre tekintet nélkül nemre, korra, nemzetiségre. A Szovjetunióba vitt hadifoglyok, mert a megszállt területeken élőket annak tekintették, amennyiben túlélték az első telet nagy esély volt rá, hogy hazatérhettek. Persze voltak olyan táborok, ahol nagy volt a halandóság és akár 70 százaléka az odavitteknek elpusztult. A halandóság oka az embertelen körülmények, a betegségek, az alultápláltság, a hygiénia hiánya, esetleg a hideg.
Sok ezren fekszenek odakint jeltelen sírokban, az utókor emlékezetére várva.
Vajon ez a fajta felelősség felvethető-e és párhuzamba állítható-e a holokauszttal? Mert a mi szempontunkból, mind a holokauszt, mind a GULÁG a Kárpát-medencében élőket pusztította el. Nagyrészükhöz közelebb állt a magyar nyelv, vagyis Arany János és Petőfi Sándor versei, a cigányzene, mint bármely más nemzet kultúrája, lehetett akármelyik nemzetiség tagja (sváb, magyar, cigány, zsidó, ruszin, stb.).
A holokausztot lezárta a Nürnbergi per, a sztálini pusztításokat nem zárta le ilyen jellegű bírósági ítélet. Tehát kérdezem miért?
