Terepfutás a Bükkben

Miskolci Futóklub

Az erdő az erősebbé - nem tetszik

Miskolci lakosként szeretem a Bükköt. Hétvégenként legalább egyszer kimegyek turázni vagy futni. Így teszi ezt még rajtam kívül sok miskolci városlakó is, bár futni jóval kevesebben mennek.

A városi zaj és levegő után jó megnyugodni és lecsendesedni és nagyokat szippantani a tiszta levegőből az erdőben. Igazi feltöltődés ez számomra.

Koca sportolóként 10-15 km-eket én is teljesítek egyszerre. Felfutni egy-egy csúcsra és onnan lenézni nagy élmény mindenkinek. Ez az élmény mindenkié lehet, aki veszi a fáradságot.

Közlekedni muszáj. A technika hódításával és a jóléttel együtt a városban is egyre több motoros jelent meg, ami egy kiváló alternatívája a gépkocsinak. Kevesebbet fogyaszt, mint az autó, nem terheli annyira a környezetet. A motorosoknak egy csoportja hobbijának is tekinti a motorozást. Ez sem baj. Azonban, ha az erdő turista ösvényein száguldoznak, az már baj!

Narancssárga motoros csapat robogott elég jó tempóban a Majális parktól felfelé a Köpüs-völgyben Ortás-rét felé a hétvégén is az egyik turistaösvényen. Ez ugye a Vadaspark túloldalán lévő hegygerincet jelenti. A futó, a turista már messziről hallja a dobhártyát repesztő motorzúgást. Oldalra állok, mert nem lassítanak és várom, hogy menjenek tova.  Nyilván azért jöttek az erdőbe a motorosok, mert ők is szeretik a tiszta levegőt.:-) Amikor jeleztem, a turista út széléről, hogy lassabban menjenek, mert vannak még turisták kutyával is, ráhúzott egy gázfröccsött az utolsó motoros... 

Utána büdös kipufogógáz az erdőben több száz méteren keresztül. Itt emlegettem az anyjukat. Gondolom ugyanezt tették a többiek is, akik ekkor ott voltak.

Az erdő mindenkié. Használjuk. Használom én is mások is, de a tevékenység, amit folytatok nem zavarja mások életét, ugyanezt várom el másoktól is. 

Mindamellett, hogy az erdő a Bükki Nemzeti Park része, tudtommal szabály van rá, hogy nem lehet motorozni turistaúton, csak betonúton. Elvileg el is kobozhatják a motorokat azoktól, akiket elkapnak.

Nos tisztelt erdőőrök, rendőrök, nemzeti parki ellenőrök. Ha motor kell csak menjenek ki szombaton vagy vasárnap délelőtt 10-11 óra magasságában a majális park környékére és hajrá. 

Éves számvetés

Lassan itt az év vége. Év végén mindig számot vetek, mi történt, mi volt a legjobb ami történt, mi volt a legrosszabb, ami történt velem, az országgal, a világgal. Az új évre terveket készítek, mik lesznek az új célok, és milyen módon tudom azokat elérni.

2010

Most számoltam ki az idén futottam több, mint 1000 km-t, hegyen-völgyön, terepen és persze betonon. Három versenyen lefutottam a félmaratoni távot. Megtapasztaltam milyen az, amikor eléhezik a szervezet egy hosszú futás alkalmával. Futottam hóban és hidegben, hóolvadékban, tavaszi esőben, szélben, júliusi forróságban, és gyönyörű tiszta és száraz futóidőben. Fantasztikus sziklaperemeken pihentem meg és meseszép panorámákat láttam.

Sokat táncoltam, szép népdalokat énekeltem somogyban és az erdélyi mezőségen. Ráéreztem ezeknek a táncoknak az igazi ízeire, a daloknak mondandójára és megértettem Kallós Zoltán szavait, hogy mi kell a magyar nemzet kultúrájának fennmaradásához. Ezért használom a magyar nyelvet, énekelem népdalait, táncolom táncait.

Az idén keresztapa lettem és ez nagyon felemelő érzés. A koma és a kománé rámbízná a gyermekét, ha velük történne valami.

Az idén volt két választás. Hiszem az eredményektől függetlenül is, hogy az emberek mindig jól döntenek. Ennek a társadalomnak most erre volt szüksége. Magyarország olyan úton haladt 2010-ig, ami a káosz felé vezetett volna. Ha leteszik elém az asztalra a túros és a lekváros palacsintát tudom melyiket választom, azt amelyiket akkor jobban kívánok. Persze, ha én nem szeretem a lekvárt akkor bárhogy kínálják a lekváros palacsintát nem azt fogom választani. Szerintem ilyen a politika is. Magyarországnak magyarnak kell maradni. Világosan meg kell határozni mi az, ami ahhoz kell, hogy 2900-ban is a Kárpát-medencében lévő államalakulatot Magyarországnak hívják. A történelem könyvek úgy fogják tanítani, hogy 2010-ben zárult le véglegesen az a korszak, ami 1948-ban kezdődött.

A két választás között pedig volt több árvíz is. Először Miskolcon, a Kilián délen pakoltam a homokzsákokat a köztársaság utcánál, miközben a lakók nézték a tévét. Az is tény, hogy nem csak egyetemisták pakolták a zsákot, hanem sok gárdista is. Ja igen és jogászok, pedagógusok, mérnökök, fáradt férfiak és nők is. Mindeközben esett az eső. A Szinva az utcákon folyt 40 cm-es magasan.

Másodszor Felsőzsolcán zsákoltunk, a srácokkal, amíg volt mit pakolni és mibe. Aztán víz mindenütt, mindenhonnan, pincéből, szennyvízaknából, kertvégéből. 

Ez az árvíz volt eddigi életem 20 legmeghatározóbb élményeinek egyike és az idei év legnagyobb kalandja. 80-100 cm-es víz mindenütt. Az éjszaka izgulás, reggel evakuálás, összeomlott házak. Aztán katonai csapatszállító vezetőfülkéjében kimenekülés a településről.

Ezek voltak a legmeghatározóbbak 2010-ben. 

Terepfutás a Bükkben - tetszik

Mit jelent 20 km-t futni a Bükkben hegyen és völgyön?
1. Elhatározást
2. Jó levegőt
3. Türelmet
4. Egészséget
5. Társaságot
6. Kitartást
7. Edzettséget

Gyönyörű természet - terepfutás az erdőben: tetszik

Napsütéses ősz, reggeli hűvös órák, gyönynyörű tiszta idő. Ezeknél a külső tényezőknek a fennállásánál nem lehet mást tenni szombat délelőtt, mint kimenni az erdőbe egy jót futni. Szokásos heti mozgásaim egyike a szombat délelőtti futás a Bükkben. 

A fák levelei most váltják a színeiket, zöldből sárgába, illetve sárgából vörösbe. Csak néhány turistával találkoztam illetve egy turistacsoporttal már visszafelé a hegy lábánál. Meglepődve tapasztaltam, hogy a bükki források egy része már teljesen ki van apadva ( amik fent vannak a hegy tetején pl. Csókás). Inni nem tudtam sehol, pedig három bővízű forrás is van (volt) a turista úton, ahol futottam. Most egyedül róttam a kilométereket, máskor társaságban szoktam.

Amikor az erdőben futok kb. fél óra után teljesen kitisztul a fejem, kiürül a heti felhalozott butaság. Ezért is jó, meg azért is mert egy óra után részese leszek a természetnek a nyugalom járja át az erdei futó lelkét. Ritka az ideális futóidő, de a mai az volt. Mondhatom áldott volt ez a délelőtt.Hálás vagyok érte.