A sebesült

Magyarország miniszterelnöke "megsebesült", egy hiba miatt, nem hallgatott azokra a tanácsadókra, akik ismerik az okokat és nem csak a látszatban bíztak. A "seb", elkezdett fekélyesedni, ami innentől kezdve kitörölhetetlen nyomot hagy. Nem tüntethető el az emberek emlékezetéből. Csatát nem vesztett a kormány, de mindenki sáros lett, más miatt... Sajnos ez egy ilyen helyzet, ha a vétkes nem viszi el a balhét, akkor az egész csapat bűnhődik, legalábbis a seregben így volt. A teher közös, viseljék. Kíváncsi leszek, lesz-e olyan, aki nem tudja vállalni és feláll a csapatból. Jogászkodásnak mi lesz az eredménye?

A láp büdösödik...Ki lesz a következő, akiről ki fog derülni hasonló. Nem irigylek senkit, mert tartok tőle, hogy a plagizálás nem egyedüli volt Magyarország történetében. A TF is sáros lett. A Schmitt Pálnak járó tisztelet odaveszett. Ez van 2012. március 31-én.

Sic transit gloria mundi.

Ezzel kezdeném: Nolite iudicare, ut non iudicemini. (Máté 7:1)  Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Schmitt Pál kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó (1968, 1972), a MOB főtitkára, majd elnöke.   (Forrás: wikipedia.hu.) Büszke lehet rá a magyar nemzet. Ez van a mérleg egyik serpenyőjében. De mi került a másikba?

Nem az én dolgom megítélni a magyar köztársaság elnökét. Viszont van egy helyzet, amit "azori-szigeteki" módon oldanak meg, megint. Sajnos. Ilyen a hatalom természete Magyarországon, akik a hatalmon vannak, azok az egypártrendszerben szocializálódtak, reflexeik is hasonlóak. Belenéztem a tükörbe ma reggel és nem láttam a homlokomba égetve a HÜLYE szót, akkor miért néznek annak? Ami asztalnak néz ki az asztal, ami autónak az autó. Ilyen egyszerű...

Julius Ceasar annó a monda szerint, amikor Rómába vonult be egy rabszolgát küldött maga elé, akinek a feladata az volt, hogy bizonyos időközönként azt mondja Ceasarnak, hogy: Te is ember vagy!. Ez hiányzik ma. Mert aki dicsfényben úszik elfeledkezik arról, hogy tévedhet, hibázhat. Persze a hatalom nem ilyen mert a hatalom egyik legelső tétele, hogy a hatalom nem téved.

Mit tettem volna én a hatalom helyében, ha fontos nekem a köztársasági elnök személye? Azonnal lemondatom. Így bár csorbult volna a renoméja, de élhetett volna vígan és a későbbiekben más utat járhatott volna be, esetleg a média világában helyezkedhetett volna el, vagy mesélhetett volna oly sok mindenről, ami vele történt élete során.

Persze a hatalomnak ezek szerint idő kellett, mert így vele foglalkozik a közvélemény és ő aki elviszi a balhét mindenért. Önként vállalt mártírság egy forgatókönyv szerint? Ha már kiderült, akkor tarts ki köztársasági elnök úr nyárig - gondolom ez volt a szlogen. Cserébe megtartod a címedet. Utazhatsz oda ahol még nem jártál, sőt majd utána rendkívüli meghatalmazott nagykövet leszel... 

Csak ott az a mondás: ha az én barátaim tisztességtelenek, akkor én milyen vagyok? - teheti fel a kérdést bárki. 

Szerintem nem kétséges nyár végéig a köztársaságunk elnöke le fog mondani. Szóval elég sok diplomás van már Magyarországon. Aki valaha írt bármilyen thesist, annak halk mosoly görbül a szája szélire ezután. Persze értem én, hogy annak idején más volt...

De valószínüleg soha nem derült volna ki a plágium, ha tud helyesen írni és nem ő a köztarsaság elnöke. Szóval így múlik el a világ dicsősége. In memoriam Teleki Pál.

Mi lesz veled sárga villamos?

A Miskolci Közlekedési Vállalat Zöld nyíl projektének honlapján lehet szavazni, hogy milyen legyen az új miskolci villamos színe. Egész sokan kattintgatnak, de ahogy látom sok olyan is kattint, akinek nem jelent semmit a sárga villamos. 

A sárga villamos miskolci tradíciót jelent. Az évek alatt változott a színe kaptunk zöld-sárga Tátra villamost, aztán meg piros -szürke "bécsi villamost". 

Olyanok is szavaznak most a villamos színére, akinek nem jelent semmit a sárga villamos. A döntéshozók meg elfogadják majd azt a véleményt. A sárga szín sorsáról, olyanok döntenek, akik alig pár éve élnek a városban és nekik nem jelent semmit a sárga színű villamos. Miskolcon a busz színe kék, a villamosé meg sárga. Ez ilyen egyszerű. Messziről fel lehet ismerni, ha egy városi jármű közelít, már csak a színéről is.

Pontosan ezen tradíciók mellett kellene kiállnunk!
Szavazni itt lehet: szavazás a villamos színére

Képek forrása: www.zoldnyil.hu

Gasztro: Vörösbor hűtve...magyar módra

Tíz évvel ezelőtt Egerben jártam két svéd vendéggel. Egy nemzetközi munkahelyi program levezetéseként a híres bortermő vidéket és városát tekintettük meg hazafelé menet.

Elragadtatva sétáltak az egyszerű svédek Egerben. Aztán az ún. "Kis-Dobó" téren leültünk az egyik étterem megterített asztalánál. Igen jó idő volt, sütött a nap. A svéd vendégek kérdezték, hogy mit ajánlok enni és inni. Természetesen az itallal kezdtem. A korábban is elmondott bikavért ajánlottam, de mondtam óvatosan a melegben! Mosolyogtak.

Az ét- és itallap alapján ez egy drága helynek minősült akkoriban.

A pincér nem sokára kihozta a három pohár bort. Vendégeim alig várták, hogy megkóstolják. De piciny csalódás volt számukra a bor, mert az asztalra letett poharak oldala egyből gyönygyözni kezdett. A benne lévő vörösbor hideg volt. Előtte vették ki a hűtőből. Kérdezték a svédek, hogy a vörösbort nem szobahőmérsékleten szervírozzák? De mondtam én is úgy tudom és odahívtam a pincért, aki azt  mondta, hogy ők a hűtőben tartják a lédig bort. Ezzel ennyi.

Világhíres magyar gasztronómia keserű szájízzel. Azóta nem ültem kint a "Kis-Dobón", beégésem miatt. Vajon a pincéreknek nem volt meg a tudásuk, vagy az étterem vezetőjének volt hiányos sommelier ismerete? Nem számít.

Aztán vendégeim Budapesten tötöttek el  még néhány napot, de búcsúzásunk előtt még néhány jó tanáccsal láttam el őket. Ilyen volt például, ha beülnek egy vendéglátó helyre nézzék meg, az étterem előtt kifüggesztett árlapot, nehogy csalódás érje őket fizetéskor. Mikor hazaértek írták is, hogy sajnos utólag bánják, hogy nem hallgattak eléggé rám, mert beültek egy budapesti étterembe, ami nagyon hangulatosnak tűnt, de olyan számlát hoztak ki nekik, amiből ők egy hétig tudtak volna Miskolcon Britannia szállodában lakni.

Az volt számukra a tanulság, hogy a magyar vendéglátóhelyeken hülyének nézik az idegent. Kár érte.

Zagyva Banda koncert és táncház

Zagyva Banda koncert és táncház

Időpont: 2012. március 23. péntek

Helyszín: Miskolc-Hejőcsaba, Gárdonyi Géza Művelődési Ház

Program:

17:00 Gyerektáncház

19:00 Lemezbemutató koncert

20:00 Táncház oktatással

Ég Krasznahorka vára: - nem tetszik

2012. március 12.

Krasznahorka vára

***két gyermek "játszott" a tűzzel és ez az eredménye ***

Gasztro

Citromos-mustáros csirkemell csíkok sajtban-vajban fürösztött zöldséges csokornyakkendő tésztával, avagy sportolás után gyorsan finomat

Atom - Remember Fukushima and Csernobil

Ma reggel munkába indulás előtt rádiót hallgattam. A Fukushimai atomkatasztrófa kapcsán beszélgettek a műsorban. Arról volt szó, hogy mi ma a helyzet, a Csernobili atomkatasztrófához haonló baleset után Japánban.

Csak néhány fontos következmény:

- 30 km-es sugarú körben lezárt terület,

-150 km-es sugarú körben sugárszennyezett terület,

- a japán atomerőművek nagy része le van állítva óvintézkedések miatt,

- Japán gondolkodik az alternatív energia hasznosításán,

- egyelőre más forrásból biztosítják az energiát,

- Kína megelőzi Japánt a világgazdaságban most már biztosan,

- Japán  tavalyi GDP-nek 20%-a a gazdasági kár, amit a cunami és az atomkatasztrófa okozott és még nincs vége.

Elképzeltem, hogy mi történne Magyarországgal a jövőben. Hazánk most hosszabbítja meg az atomerőműprogramját. Tehát országunk előző és jelenlegi vezetése is atomot akar! Pedig ott a Duna is kiváló energiabázis lehetne, de nem merik megépíteni a vízlépcsőt, ami sokkal tisztább energiát állítana elő, mint az atomerőmű. Nem kell félni a vízierőmű évtizedes hatásaitól, nem úgy az atomerőművétől. A Dunakanyarban lévő budai és pesti polgárok lobbiérdeke fontosabb, mint a tiszta energia. Kíváncsi vagyok fel meri egyáltalán vetni valamelyik párt is az atomenergia alternatíváját?

Ha nem lenne atom, a rizikó jelentősen  lecsökkene. Sok lokális kisebb erőművünk lenne: vízi, szél, geotermikus, stb. ugyanúgy lehetne biztosítani az ország energiaellátását.

Elképzeltem azt is, hogy Magyarországon, Pakson baj van.
Mi történne? Mit veszítenénk? Sok mindent...
- Legeslegelőször: a tájékoztatás nem működne, a felelősök nem merik bevallani, hogy baj van, ki mondja el, a lakosokat nem értesítik, hogy basszus menekülj. (Csernobil, Fukushima, nem működne ez nálunk sem másképp, példa erre a vörösiszap katasztrófa)
- Budapesten (jó messze a bajtól, válságközpont jönne létre) 
- Átutazó forgalom, vonatok, Duna, mind szennyeződik.

- Kialakítják a 30 km-es tiltott területet, azért mert sugárszennyezett lesz jó pár évtizedre, netán évszázadra.(Bár Fukushimánál 50 km-re néhol ugyanolyan erős rádioaktív sugárzást mértek, mint az erőmű közelében) 
- Eltűnne Paks, Szekszárd, Kalocsa, a dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzet, a szekszárdi kadarka, a borvidék, sok kisebb település. Magyarország egy megyéje

- Kialakításra kerülne egy nagyobb  150 km-es zóna is a széljárások miatt, kb négy másik megye (Tolna, Bács-Kiskun, Baranya, Fejér, Pest)
- Megnőne a háttérsugárzás Budaesten, Veszprémben, Pécsen, Szegeden, Kecskeméten, Szolnokon,
- Mintegy 4 millió ember kapna nagyobb  radioaktív sugárdózist,
- Magyarország csődbe menne, és nem tudná finanszírozni a helyreállítást
- Magyarország megszűnne létezni...


De persze előre bocsátom nálunk ilyen nem történhet meg és nem is fog. Kedves politikusok, azért kezdjetek el gondolkozni és tegyétek a szívetekre a kezeteket! Mi lenne a "B" terv? Ha mondjuk megépítenék a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőt akkor a legsúlyosabb probléma az lehet, hogy a Dunakanyar pazar látképe eltűnhet, igen és még a táj átrendeződik, de élhető marad! Ja és gondolom a legnagyobb probléma, hogy a rendszerváltó értelmiség presztizsveszteséget szenved Magyarországon és nemzetközileg. És van akinek ez döntési alternatíva...Rúgják fenékbe azt az illetőt, de nagyon gyorsan! De lesz villamos áram!
Ha a megújuló áramért többet kell fizetni, akkor fizessünk! Nem mindegy már, hogy mennyi a villamos energia ára, van aki így sem, úgy sem fizet érte. De arról meg szavaz, hogy ki legyen a politikus, aki meg szavaz arról, hogy milyen legyen Magyrország energiapolitikája...

Színház: Az ügynök halála

Színházban voltam szombaton, a nagyszínházban. Az ügynök halála c. Miller darab volt műsoron. A teltházas nézőtér valószínűleg a darab jó hírverésének volt köszönhető, mert végre engem is megmozdított. Ritkán járok az utóbbi időben színházba. Régen bérletem volt a nagyszínházba, és egy-egy darab kapcsán a játékszínben és a kamarában is előfordultam, ma csak 3 havonta megyek el "a varázslatra". 

Haumann Péter főszereplésével magasabb színvonalban bíztam, meg terjedt a "forinton", hogy nagyon aktuális, benne van a mai Magyarország. Igazi társadalomkritika, amely nagyon "ott van" és mai sorskérdéseket lehet művészi módon látni a darabban. Szóval nagy volt a várakozás. Természetesen kíváncsi is voltam Haumannra.
A szünetig csak kerestem magam, és csak néha-néha "jött át" a darab. Nem akartam érteni a díszletet sem. Túl szájbarágósnak tűnt. Bob Dylan zenéjét még el is fogadtam. (Egyébként szeretem) De azt, hogy nekem így kell látnom ezt a darabot, azt nem. A színészek jól játszottak, de nem marad különösen emlékezetes.
A darabnak örülök, mert szeretem  a drámát,  a prózai darabokat. A zenés, "vidám nyugdíjas" darabok sokkal távolabb állnak tőlem.
Egyébként életem legrosszabb színházi élménye egy operához, a Bohémélethez kötődik, amikor is valószínűleg elaludhattam, mert kimaradt egy nagy rész valamelyik felvonás alatt -már nem emlékszem pontosan - és csak a felvonás végére ébredtem fel. Nagyon kellemetlen volt. Biztos bennem volt a hiba... a szomorú az, hogy a partnerem is hasonlóképp járt.
A második felvonásra már elmúltak az illúzióim, és így kellemesen csalódtam benne. Jóval erősebb volt, végre drámát (!) láttam. Itt a színészek is mintha jobban játszottak volna. Alig-alig ült le a darab és időnként még a feszültség is érezhető volt. Sajnos a végkifejlet megint szájbarágósra sikerült, Guns and Roses-zal, és hangos zenével. Nem tudom, hogy ezzel kell-e kifejezni, mindegy. Ez egy kicsit rontott az egészen.
Nem bántam meg, hogy ott voltam, a színészi játék kapcsán még kaptam is egy kis pluszt, mert néhol visszaköszönt egy-egy általam is tapasztalt korábbi élethelyzet. Végül is ez is a színház lényege.

Március idusa közeledtén

Emlékszem gyerekkoromban  mindig nagyon vártuk az első tavaszi ünnepet, március 15-ét. A város ilyenkor megtisztult. Kiseperték az összes utcáját, fellobogózták a lámpavasakat, házakat, hivatalokat, gyárakat, üzemeket, a buszokat, a villamosokat.

Nem volt hivatalos állami ünnep, de mégis az volt a legfontosabb nemzeti ünnepünk nekünk magyaroknak. Az óvódások verseket tanultak. A "Talpra magyar" volt talán az egyik legelső komoly vers, amit megtanultunk. Ezt még nagymamáméknak is elszavaltam. Ő meg Petőfiről, Kossuthról, meg Ferenc Jóskáról mutatott képeket, mesélt történeteket.

Március 15. mindig valami új kezdetét jelentette a lelkekben. Nekem ez az egyik üzenete ennek a napnak. 

Mindenki magától értetődőnek tartotta, hogy a háza környékét erre a napra már rendbe rakja. Nem úgy mint ma. Mert ahogy megyek az utamon hazafelé, már a kertes házak lakói is megfásultak (igénytelenek lettek) és ők is hagyják az utcát, a járdát úgy ahogy a tél után maradt. A bérházak lakóiban soha fel nem merült, hogy köze van ahhoz, ami körülveszi. A hajléktalanok fatövében ledepózott nejlonszatyrai szétesnek, csúfítva ezzel a városképet. A szél szétfútta szemét lassan elkopik és porrá válik majd, senki hozzá nem nyúlna és össze nem szedné. A kutyások hóolvadás után, hetek óta sétálgatnak el kisebb szeméthalmok mellett és nem zavar senkit.

Pedig ha naponta mindenki csak egy szemetet összeszedne garantálom Miskolc lenne a világ legtisztább települése. Naponta csak egyet!

De inkább elfogadjuk, hogy annak ott a helye, és nem az "én" dolgom, ami a környezetünkben történik. Mi köze hozzá bárkinek is. Reggel elmegyünk munkába, este hazamegyünk és ezzel ennyi. A társasházakban a lakók felét nem ismerik az ott élők. Inkább passzív részesei vagyunk saját életünknek, mint alakítói. Szürkülés, szürkeség.

Pedig most március idusa felé színesedhetnénk már, a télnek vége és közeleg a tavasz. "Piros-fehér-zöld, ez a magyar föld"-mondtuk kisgyerekként. Legalább ennyire figyeljünk oda.