"Audiatur et altera pars." (Seneca)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: színház. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: színház. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. március 8., vasárnap

Dosztojevszkij Miskolcon - Ördögök 18+

Tegnap nyert a DVTK férfi futballcsapata, így már jó az ember közérzete. De vajon mit hoz este a Kamaraszínház? Dosztojevszkíj Ördögök-je elvárásmentes megérkezés után elkezdődött. 

A meglepően sok szereplősre sikeredett darabot két nagyon hosszú felvonásban mutatták be. Egy figyelemfelkeltős, élőzenés kezdettel indult a darab. Aztán idővel mintha elvesztette volna a dráma az útirányt, amihez csak néha tért vissza. Egyébként nem tűnt igazán drámának. 
Most sokkal visszafogottabbak voltak a szereplők, mint a Bűn és bűnhődésben. Nem volt ripacskodás. A színésznők inkább emeltek a színvonalon, inkább erősítették a darabot, annak ellenére, hogy nem ők voltak a főszereplők. A férfi főbb szerepek sokkal átlagosabbra sikerültek, egy dolgot leszámítva: a KÁDhoz kapcsolódó jeleneteket. Mert azok átlag alattiak voltak. Amennyiben középiskolásoknak készült a darab rendben lenne, de nem nekik készült. Akkor meg? (Ajánlanám a rendezőnek, amikor nem jut semmi az eszébe aludjon rá egyet vagy kettőt, mielőtt ehhez hasonló ügyetlen megoldásokat kitalál, mint a kádas jeleneteket.) 
A foci hasonlatnál maradva az első félidő főszereplős monológja egy másik rendező koncepciójának tűnt, nem illet az előadásba. 
A darabban lévő díszletek minimalizmusa előtt emelem kalapom. A kevesebb több, teljesen működött. Csak az a kád ne lett volna, meg az az erőltetett meztelenkedés, de ha már fürdik a színész nyilván ki fog kelni a kádból. De úgy tűnt a nézőknek, hogy szegény színész csak azért villant, mert a rendező azt kérte, de ő nem tette volna meg magától. Ugyanez volt a női szereplővel is. Prűdek lennénk?
Azt hitte valaki, hogy erről fognak írni a komoly újságok és erről fog beszélni a szakma? A főváros értő közönsége erre lenne kíváncsi és ezért jön Miskolcra egy estére? Kétlem.
Jól be is fűtöttek a színházban, nehogy megfázzon a színész, a néző meg hadd rohadjon meg a melegben, ha már felöltözik az estének megfelelően. DE legközelebb odaírhatnák, hogy ajánlott viselet uraknak atlétatrikó, térdnadrág, hölgyeknek meg top és forrónadrág.
Fognak beszélni erről az előadásról? Igen, hogy aki jegyet vesz készüljön fel, mert nagyon hosszú az előadás.

2015. február 7., szombat

Színház: King Henry IV of England

 Kép forrása: http://mnsz.hu/eloadasok/single/319

IV. Henrik király : GÁSPÁR TIBOR Jászai-díjas
Herceg, a fia: RUSZNÁK ANDRÁS
John of Lancaster, a kisebbik fia : ZOLTÁN ÁRON e.h.
Westmoreland : ZAYZON ZSOLT
Worcester : FANDL FERENC
Northumberland : KINCSES KÁROLY
Harry Percy, más nevén Hővér, fia : SIMON ZOLTÁN
Owen Glendower, a walesi : HARSÁNYI ATTILA
Groom : PÁSZTOR PÁL
Yorki érsek : BŐSZE GYÖRGY
Sir John Falstaff : SZEGEDI DEZSŐ - Jászai-díjas
Poins : SALAT LEHEL
Pistol : ÓDOR KRISTÓF
Bardolph : CSERVENÁK VILMOS
Lady Percy, Hővér neje : SZABÓ IRÉN
Sürge asszony, kocsmárosné : SERES ILDIKÓ Jászai-díjas
Lepedő Dolly : JANCSÓ DÓRA
Díszvendég : MOLNÁR ANNA

Díszlettervező: ZEKE EDIT Jászai-díjas
Jelmeztervező: BERZSENYI KRISZTINA
Dramaturg: GÓCZÁN JUDIT
Zene: MÁRKOS ALBERT
Fénytervező: VIDA ZOLTÁN
Ügyelő: OREHOVSZKY ZSÓFIA
Súgó: BÍRÓ KLÁRA
Rendezőasszisztens: RADNAI ERIKA


Rendező: KISS CSABA - Jászai-díjas, József Attila díjas

Színházban voltam Miskolcon, a IV. Henriket néztem meg. A Shakespeare halála után megjelent drámát játszották városunk színházában. Mondjuk azt, hogy nem értem a mai színházat. Olyan volt az előadás, mint az az étel, ami a recept alapján többre hivatott, de az elkészítés során félresikerül.

Rendezés? Kb. az ezredforduló óta figyelhető meg Miskolcon, hogy más "köntösben", interpretációban mutatják be a darabokat, mint amit a néző vár, vagy ami az olvasási élményeiben, korábbi emlékeiben benne van. Egy kicsit hozzányúlnak olyan helyeken, ahol nem kellene. A nagymamák úgy mondják, hogy modern... "Felveszik a hangerőt, rohangálnak, idétlenkednek a színpadon." Megfigyelhető, hogy a színházi előadást nem a színészi játékkal, hanem a harsánysággal próbálják átpaszírozni a néző torkán, hogy nyelje le, de néha még ez is kevés. Pedig Shakespeare jól megírta, javítani rajta nem igazán lehet, csak rontani.

A jó színész eljátszik mindent, amit mondanak neki. Vagy, ha nem is mondanak neki mindent el, mert nincs minden részletre kidolgozott koncepció, akkor hozzá teszi a sajátját, amit gondol. Van aki tud úgy hozzá tenni, hogy azzal több lesz, van aki nem. A karakterek közül hármat emelek ki, akik valamiért nem voltak sem túl sokak, sem túl kevesek, ezek a következők: Westmoreland, Vorcester és Percy szerepeit játszók.
A darabban kidolgozott dialógusokkal is lehetett találkozni, amikor a remény kezdett megjelenni, hogy hátha idáig csak a felvezetés volt és innentől aztán nem kímélnek és végig lekötik a figyelmem. Kár, hogy elmúlik az a két-három dialógus, mert utána, ha épp nem szól a zene a színpadon, akkor a hátsó sorokban egyenletesen szundikáló bácsik ütemes belégzéseit és kifújásait lehet hallani.

Nem tudom, (kellett volna-e, hogy legyen?) de nálam elmaradt a katarzis. Összehasonlításul, mivel tud többet egy balett vagy egy táncjáték Miskolcon, amibe egy szó nem hangzik el, csak zenei háttér van és a test mozdulatai? Talán pont abban, hogy a szavakkal ma kevesebbet lehet elmondani, mint zenével és mozdulatokkal. Egy klasszikus darabot pedig a szóért és a drámárt megyek megnézni. Illetve azért, mert valami mást akarok kapni, mint amit mozifilmekben, vagy a tévében látok. Ha ugyanazt akarnám, azt nézném.

Még néhány sor a margóra: A darab plákátja jól sikerült, az is fontos, mert bár az eszem azt mondatta, hogy Miskolcon ne akarjak klasszikust nézni, mert egy gimnázium diákszínjátszó csoportja lehet jobban előadja. De megint elcsábultam. Megjegyzendő, hogy a büfénél hallottak elgondolkodtatóak: a színház atmoszférája, a kellemes klímája, vagy a jegyszedő és a ruhatáros nénik profi gyorsasága a színház jelenlegi igazi erősségei.
Ha az írás elején az étel hasonlatot említettem akkor most ehhez térek vissza. Olyan étterem volt a színház, ahová csak egy jó szakács kellene, aki az ételeket jól fűszerezi, főzi, süti meg.

2013. április 5., péntek

Lajkó Félix koncert Miskolcon


Határtalan napok: Lajkó Félix koncert
Miskolci Nemzeti Színház - Nagyszínház
2013. április 6. Szombat, 19 óra
Forrás: www.mnsz.eu


2012. március 12., hétfő

Színház: Az ügynök halála

Színházban voltam szombaton, a nagyszínházban. Az ügynök halála c. Miller darab volt műsoron. A teltházas nézőtér valószínűleg a darab jó hírverésének volt köszönhető, mert végre engem is megmozdított. Ritkán járok az utóbbi időben színházba. Régen bérletem volt a nagyszínházba, és egy-egy darab kapcsán a játékszínben és a kamarában is előfordultam, ma csak 3 havonta megyek el "a varázslatra". 
Haumann Péter főszereplésével magasabb színvonalban bíztam, meg terjedt a "forinton", hogy nagyon aktuális, benne van a mai Magyarország. Igazi társadalomkritika, amely nagyon "ott van" és mai sorskérdéseket lehet művészi módon látni a darabban. Szóval nagy volt a várakozás. Természetesen kíváncsi is voltam Haumannra.
A szünetig csak kerestem magam, és csak néha-néha "jött át" a darab. Nem akartam érteni a díszletet sem. Túl szájbarágósnak tűnt. Bob Dylan zenéjét még el is fogadtam. (Egyébként szeretem) De azt, hogy nekem így kell látnom ezt a darabot, azt nem. A színészek jól játszottak, de nem marad különösen emlékezetes.
A darabnak örülök, mert szeretem  a drámát,  a prózai darabokat. A zenés, "vidám nyugdíjas" darabok sokkal távolabb állnak tőlem.
Egyébként életem legrosszabb színházi élménye egy operához, a Bohémélethez kötődik, amikor is valószínűleg elaludhattam, mert kimaradt egy nagy rész valamelyik felvonás alatt -már nem emlékszem pontosan - és csak a felvonás végére ébredtem fel. Nagyon kellemetlen volt. Biztos bennem volt a hiba... a szomorú az, hogy a partnerem is hasonlóképp járt.
A második felvonásra már elmúltak az illúzióim, és így kellemesen csalódtam benne. Jóval erősebb volt, végre drámát (!) láttam. Itt a színészek is mintha jobban játszottak volna. Alig-alig ült le a darab és időnként még a feszültség is érezhető volt. Sajnos a végkifejlet megint szájbarágósra sikerült, Guns and Roses-zal, és hangos zenével. Nem tudom, hogy ezzel kell-e kifejezni, mindegy. Ez egy kicsit rontott az egészen.
Nem bántam meg, hogy ott voltam, a színészi játék kapcsán még kaptam is egy kis pluszt, mert néhol visszaköszönt egy-egy általam is tapasztalt korábbi élethelyzet. Végül is ez is a színház lényege.