Miheztartás végett...

Fikció
2013: T.I.: Megmondtam, hogy adjátok el nekem a céget. Ha nem, tönkreteszlek benneteket.
2015. Index: FELÜGYELETI BIZTOSOK A DRB BANKCSOPORTNÁL és a többi... Buda-Cash konyec

Már, már elhittük...

Budapesten járt Putyin, orosz elnök. A sajtó nagy csinnadratta közepette világraszóló eseményként jelentette be. Már, már azt hittem, hogy valami nagy dolog történt. De én úgy gondolom, hogy nem volt ez több annál, mint két marginalizálódó politikus helykeresése, pozicionálása. A nyugat még továbbra sem hisz a magyar kormányfőnek, Orbán Viktornak. Emlékezzünk vissza, amikor egy Márai könyvet adott át az amerikai elnöknek az USA-ban az első Orbán kormány ideje alatt. Ennyire veszik komolyan Magyarországot a civilizált országokban.

Amikor az USA offenzívát indít az egykori Szovjetunió területeinek gazdasági megszerzésére, ugyanakkor Magyarország erkölcsi aggályokat fogalmaz meg és úgy néz ki rossz oldalra áll először a rendszerváltás óta. Jó oldal volt a NATO, az EU, de most ez a barátság nem vezethet jóra. Vajon az atlanti politikusok által megsértett kormányfő büszkeségből sodorja az országot a vesztes oldalra. Mert ne legyenek kétségeink, hogy az USA és kapitalista világ győzni fog. Be fogja darálni a teljes egykori orosz érdekszférát. Lásd az NDK, Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Lettország, Litvánia, Észtország, Albánia, a volt Jugoszlávia, most pedig egy nagyobb éket vág a volt orosz birodalomban az USA és a globális kapitalista érdekszféra. Miért mondom ezt mert egy diplomáciában sokkal ügyesebb ország, amilyen Románia kinyilvánította teljes hűségét az USA-nak az ukrán konfliktusban. Románia fennállása óta hosszú távon mindig a román politikusoknak volt igaza. Vigyázó szemeinket Bukarestre szegezzük. De mindeközben a magyar államadósság még mindig szép magas.

DVTK Stadion: Egyik szemem nevet, a másik sír

Örülök nagyon, hogy Miskolcon valami új és hatalmas állami beruházás valósul meg. Ilyen volt legutóbb a Miskolcot ÉK irányban elkerülő út, ilyen részben a Takata beruházás is. 

Öt évnyi suttogás, fülbesúgás, duruzsolás meghozta gyümölcsét. Megépül a DIÓSGYŐRI STADION. Csupa nagy betűvel. Hurrá és ezzel ennyi. De valaki szépészeti, ergonómiai szempontból megnézte ezt a tervet? Mert itt milliárdokról van szó és ha már áll, akkor legalább 60 évig így lesz. Építészek ébresztő, építészek hahó! Miskolci Városszépítő Egyesület létezik ilyen?

Színház: King Henry IV of England

 Kép forrása: http://mnsz.hu/eloadasok/single/319

IV. Henrik király : GÁSPÁR TIBOR Jászai-díjas
Herceg, a fia: RUSZNÁK ANDRÁS
John of Lancaster, a kisebbik fia : ZOLTÁN ÁRON e.h.
Westmoreland : ZAYZON ZSOLT
Worcester : FANDL FERENC
Northumberland : KINCSES KÁROLY
Harry Percy, más nevén Hővér, fia : SIMON ZOLTÁN
Owen Glendower, a walesi : HARSÁNYI ATTILA
Groom : PÁSZTOR PÁL
Yorki érsek : BŐSZE GYÖRGY
Sir John Falstaff : SZEGEDI DEZSŐ - Jászai-díjas
Poins : SALAT LEHEL
Pistol : ÓDOR KRISTÓF
Bardolph : CSERVENÁK VILMOS
Lady Percy, Hővér neje : SZABÓ IRÉN
Sürge asszony, kocsmárosné : SERES ILDIKÓ Jászai-díjas
Lepedő Dolly : JANCSÓ DÓRA
Díszvendég : MOLNÁR ANNA

Díszlettervező: ZEKE EDIT Jászai-díjas
Jelmeztervező: BERZSENYI KRISZTINA
Dramaturg: GÓCZÁN JUDIT
Zene: MÁRKOS ALBERT
Fénytervező: VIDA ZOLTÁN
Ügyelő: OREHOVSZKY ZSÓFIA
Súgó: BÍRÓ KLÁRA
Rendezőasszisztens: RADNAI ERIKA


Rendező: KISS CSABA - Jászai-díjas, József Attila díjas

Színházban voltam Miskolcon, a IV. Henriket néztem meg. A Shakespeare halála után megjelent drámát játszották városunk színházában. Mondjuk azt, hogy nem értem a mai színházat. Olyan volt az előadás, mint az az étel, ami a recept alapján többre hivatott, de az elkészítés során félresikerül.

Rendezés? Kb. az ezredforduló óta figyelhető meg Miskolcon, hogy más "köntösben", interpretációban mutatják be a darabokat, mint amit a néző vár, vagy ami az olvasási élményeiben, korábbi emlékeiben benne van. Egy kicsit hozzányúlnak olyan helyeken, ahol nem kellene. A nagymamák úgy mondják, hogy modern... "Felveszik a hangerőt, rohangálnak, idétlenkednek a színpadon." Megfigyelhető, hogy a színházi előadást nem a színészi játékkal, hanem a harsánysággal próbálják átpaszírozni a néző torkán, hogy nyelje le, de néha még ez is kevés. Pedig Shakespeare jól megírta, javítani rajta nem igazán lehet, csak rontani.

A jó színész eljátszik mindent, amit mondanak neki. Vagy, ha nem is mondanak neki mindent el, mert nincs minden részletre kidolgozott koncepció, akkor hozzá teszi a sajátját, amit gondol. Van aki tud úgy hozzá tenni, hogy azzal több lesz, van aki nem. A karakterek közül hármat emelek ki, akik valamiért nem voltak sem túl sokak, sem túl kevesek, ezek a következők: Westmoreland, Vorcester és Percy szerepeit játszók.

A darabban kidolgozott dialógusokkal is lehetett találkozni, amikor a remény kezdett megjelenni, hogy hátha idáig csak a felvezetés volt és innentől aztán nem kímélnek és végig lekötik a figyelmem. Kár, hogy elmúlik az a két-három dialógus, mert utána, ha épp nem szól a zene a színpadon, akkor a hátsó sorokban egyenletesen szundikáló bácsik ütemes belégzéseit és kifújásait lehet hallani.

Nem tudom, (kellett volna-e, hogy legyen?) de nálam elmaradt a katarzis. Összehasonlításul, mivel tud többet egy balett vagy egy táncjáték Miskolcon, amibe egy szó nem hangzik el, csak zenei háttér van és a test mozdulatai? Talán pont abban, hogy a szavakkal ma kevesebbet lehet elmondani, mint zenével és mozdulatokkal. Egy klasszikus darabot pedig a szóért és a drámárt megyek megnézni. Illetve azért, mert valami mást akarok kapni, mint amit mozifilmekben, vagy a tévében látok. Ha ugyanazt akarnám, azt nézném.

Még néhány sor a margóra: A darab plákátja jól sikerült, az is fontos, mert bár az eszem azt mondatta, hogy Miskolcon ne akarjak klasszikust nézni, mert egy gimnázium diákszínjátszó csoportja lehet jobban előadja. De megint elcsábultam. Megjegyzendő, hogy a büfénél hallottak elgondolkodtatóak: a színház atmoszférája, a kellemes klímája, vagy a jegyszedő és a ruhatáros nénik profi gyorsasága a színház jelenlegi igazi erősségei.
Ha az írás elején az étel hasonlatot említettem akkor most ehhez térek vissza. Olyan étterem volt a színház, ahová csak egy jó szakács kellene, aki az ételeket jól fűszerezi, főzi, süti meg.

Üzenet: Repedés a falon