Recskre emlékezve

60 éve zárták be a "magyar GULÁG"-ot, a recski kényszermunkatábort. Recsk volt az a hely, ahová úgy vitték a magyar polgárok egy részét az ÁVH-sok, hogy bírósági ítélet sem volt az odahurcoltak ellen.

1950-től Sztálin halálát követő őszig működött a tábor. Nagy Imre miniszterelnök utasítására szüntették meg,  és tették a földdel egyenlővé, majd később pedig befásították, hogy nyoma se maradjon.

A kegyetlen és cinikus politikai vezetők, akik büntetlenek, mind a mai napig (!) olyan törvényeket hoztak, hogy a kényszermunkatáborban raboskodott embereknek szabadulásuk után, ha nem pusztultak el tilos volt beszélni az ottani körülményekről, a tábori lét mindennapjairól. Alá is irattak velük egy nyilatkozatot a titoktartásról. Bár nem tudni mi lett azokkal a nyilatkozatokkal, de azokról sem tudni mi lett, akik a Szovjetunió táboraiban töltöttek el éveket.
A recskről szabadultakat vagy rendőri zaklatások, vagy börtönbüntetések várták, amelyek 1956-ig tartottak.

Akik nem kerültek börtönbe kötelességük volt jelenteni a rendőrségnek azokat, akik kérdezősködtek róla. Ha nem így tettek az egykori táborlakók vagy beszéltek a táborról 6 év börtönbüntetésre számíthattak. Ez volt a törvény. Recsk létét a magyar politikai vezetés a nyolcvanas évek végéig kendőzte.

Ezért nem szabad elfelejteni, hogy az egykori MDP-nek melyik párt lett a jogutódja, kik voltak a tagjai, kik voltak azok, akik a parancsokat osztották. Mert nem az egyszerű sorozott katona volt a rendszer bűnöse, hanem azok a POLTIKUSOK, akik a döntéseket meghozták. Amíg nem történik meg a kommunista múlt teljes feldolgozása és lezárása, a magyar nép adósa az áldozatoknak. Jövőre ugyanis Magyarországon országgyűlési választások lesznek.

Holokauszt és GULÁG

A II. Világháború végét a párizsi béke jelentette. Az európai fasizmust a Nürnbergi per és ítéletei zárta le. Magyarországon is, mint ahogy szerte Európában már a kisiskolások is tudják, hogy mi volt a holokauszt, de alig kevesen mi volt a GULÁG.

Magyarországon a második világháborúban több százezer magyar katona és civil vesztette életét főleg a háború vége felé.

Manapság egyre inkább előtérbe kerül az a tény, hogy a szovjetek legalább  annyira pusztították az országot, mint maga a háború. A sztálini rendelet szerint a Szovjetúnió gyáraiba, bányáiba kellett a munkaerő, melyet a megszállt területekről biztosítottak. Így volt ez Magyarországon is. Az előrenyomolú csapatok marhavagonokban szállították Ukrajnába, Fehéroroszországba az ellenséget dolgozni.

Sok ezer tábor jött létre a Szovjetunió területén, ahová sok magyar is került. Az ún. "malenkij robot" is sok százezer civilt tett tönkre tekintet nélkül nemre, korra, nemzetiségre. A Szovjetunióba vitt hadifoglyok, mert a megszállt területeken élőket annak tekintették, amennyiben túlélték az első telet nagy esély volt rá, hogy hazatérhettek. Persze voltak olyan táborok, ahol nagy volt a  halandóság és akár 70 százaléka az odavitteknek elpusztult. A halandóság oka az embertelen körülmények, a betegségek, az alultápláltság, a hygiénia hiánya, esetleg a hideg.  Sok ezren fekszenek odakint jeltelen sírokban, az utókor emlékezetére várva.

Vajon ez a fajta felelősség felvethető-e és párhuzamba állítható-e a holokauszttal? Mert a mi szempontunkból, mind a holokauszt, mind a GULÁG a Kárpát-medencében élőket pusztította el. Nagyrészükhöz közelebb állt a magyar nyelv, vagyis Arany János és Petőfi Sándor versei, a cigányzene, mint bármely más nemzet kultúrája, lehetett akármelyik nemzetiség tagja (sváb, magyar, cigány, zsidó, ruszin, stb.).

A holokausztot lezárta a Nürnbergi per, a sztálini pusztításokat nem zárta le ilyen jellegű bírósági ítélet. Tehát kérdezem miért?