1950-től Sztálin halálát követő őszig működött a tábor. Nagy Imre miniszterelnök utasítására szüntették meg, és tették a földdel egyenlővé, majd később pedig befásították, hogy nyoma se maradjon.
A kegyetlen és cinikus politikai vezetők, akik büntetlenek, mind a mai napig (!) olyan törvényeket hoztak, hogy a kényszermunkatáborban raboskodott embereknek szabadulásuk után, ha nem pusztultak el tilos volt beszélni az ottani körülményekről, a tábori lét mindennapjairól. Alá is irattak velük egy nyilatkozatot a titoktartásról. Bár nem tudni mi lett azokkal a nyilatkozatokkal, de azokról sem tudni mi lett, akik a Szovjetunió táboraiban töltöttek el éveket.
A recskről szabadultakat vagy rendőri zaklatások, vagy börtönbüntetések várták, amelyek 1956-ig tartottak.
A recskről szabadultakat vagy rendőri zaklatások, vagy börtönbüntetések várták, amelyek 1956-ig tartottak.
Akik nem kerültek börtönbe kötelességük volt jelenteni a rendőrségnek azokat, akik kérdezősködtek róla. Ha nem így tettek az egykori táborlakók vagy beszéltek a táborról 6 év börtönbüntetésre számíthattak. Ez volt a törvény. Recsk létét a magyar politikai vezetés a nyolcvanas évek végéig kendőzte.
Ezért nem szabad elfelejteni, hogy az egykori MDP-nek melyik párt lett a jogutódja, kik voltak a tagjai, kik voltak azok, akik a parancsokat osztották. Mert nem az egyszerű sorozott katona volt a rendszer bűnöse, hanem azok a POLTIKUSOK, akik a döntéseket meghozták. Amíg nem történik meg a kommunista múlt teljes feldolgozása és lezárása, a magyar nép adósa az áldozatoknak. Jövőre ugyanis Magyarországon országgyűlési választások lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése