"Audiatur et altera pars." (Seneca)

2012. február 29., szerda

Ügynöklista - nem kell félni tőle

Az Országgylés az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről szóló LMP-s törvényjavaslat tárgysorozatba vételét elutasította. Ami azt jelenti, hogy az országgyűlés többsége, tehát a fideszesek és a szocialisták néhány kivételtől eltekintve úgy szavaztak, hogy nem nyilvános az ügynöklista húszonkét évvel a rendszerváltás után. Az LMP és a Jobbik támogatta a lista nyilvánosságra hozatalát.
Egyszerű következtetés: a Parlamentben ülő képviselők nagy része valamilyen módon érintett a kérdésben.
Pedig szerintem ez nem arról szól, hogy a jelentő beszervezett ügynök rosszabb ember lenne, mint az SZT tiszt, egy párttitkár, vagy netán Biszku Béla. Azért van egy hierarchia és ügynök és ügynök között is van különbség. Az aki úgy vállal közszereplést, hogy nyilvánosságra hozza ezt és azt, hogy kiről és mit jelentett megint más mint az, aki sunyizik.
Magyarországon úgy akarják ezt a kérdést mellőzni, hogy hagyják kihalni a társadalomnak azt a rétegét, aki érintett. A legfiatalabb egykori ügynökök is ma már negyven év felettiek. Tehát a jelenlegi logika szerint még legalább negyven év kell a teljes lista megismeréséhez? Nem tudom elhinni.
Nem tudom miért nem tudják lezárni a fideszesek Magyarország múltjának egy szakaszát? Csak halogatnak, csak tolják a problémát maguk előtt. Azt gondolják azok a bizonyos körök, hogy nem fog kiderülni? Pedig ki kell, hogy ábrándítsak mindekit ki fog derülni két éven belül. Kisebb lesz a következő országgyűlés, kevesebb képviselő kell majd. Tehát, akik most védik a mundért lehet, hogy be sem kerülnek majd. Biztos vagyok benne, hogy ez egy kártya a következő választások előtt, amit tartogatnak. De miért? Ez így elég átlátszó.

Egy másik érdekes dolog, ami az egykori elnyomók megbecsülését illeti szintén gondolatokat ébreszt bennem. Ha ma a demokratikus Magyarországon Biszku Béla egy szinten van Andrásfalvy Bertalannal, akkor tisztelt hölgyeim és uraim BAJ van. Mindketten magyar nyugdíjasok. Mindketten miniszterek voltak, igaz más időben. Igaz az is, hogy mást és mást tettek. Az egyiknek köze volt a legdurvább magyar politikai rendszer  működtetéséhez, a másik tudós és tanár volt.

2012. február 20., hétfő

Utópia - Egy rövid mese

Nemrég hallottam, egy ismerőstől ezt az indián mesét. Hogy van-e igazságalapja nem tudom.

A törzs vezetői szóban utasítják a távolabb élő vezetőket, hogy tegyék meg ezt vagy azt.  A vezetők szóban utasítják a kisebb vezetőket, hogy tegyék meg, amit a fenti vezetés akar. Kineveznek a feladatokra "alkalmatlan" embereket. Az új lehetőséghez jutók általában kapzsi hozzáállással rendelkeznek. Az újak, mivel nem értenek hozzá csak a bajt csinálják, a régiek meg csak lapátolják a ganét az újak után. Az újak pökhendiek és buták és kapzsiságuk elvakítja őket. Nem érdekli őket semmi és senki, csak az, hogy kapzsiságuk kielégüljön.
Az egyes vezetők kiadják a feladatot beosztottjaiknak. A szorgos kis hangyák meg dolgoznak. Teszik, amit szóban mondanak nekik.
Aztán az újak kavarása miatt baj lesz és  valakinek meg kell oldani. Az újak odabújnak az őket kinevezők mögé és vádaskodnak, hogy őket mindenki bántja és csak rosszat akar nekik. Sőt nem csak nekik, hanem az egész törzsnek, sőt a nemzetségnek és a világnak is. Azoknak a vezetőknek más információk nincsen csak amit az imént hallottak.
Aztán elindul a felelősségre vonás úgy, ahogy a feladatkiosztás. Ki az aki mindenért felelős? Na mindenki kitalálta. Az aki dolgozott, aki megpróbált megfelelni, aki megpróbált fából vaskarikát gyártani, aki megpróbálta a figyelmet felhívni, hogy mi az ami belefér a keretekbe és mi az, ami nem.

De ez csak egy mese, mert az életben nem így van. Az életben már az indiánok is csak írásban adnak utasításokat, és ott mindenki vállalja a tetteikért a felelősséget. A megfelelő posztokra, csak a megfelelő tudással rendelkező emberek kerülhetnek. A kapzsiság már nem létezik az indiánoknál.

Tél végén a miskolci utak:-nem tetszik

Az elmúlt egy héten kétszer történt, hogy hajszál híján nem lett defektem. Az első alkalommal a múlt héten hétfőn a bal hátsó kerekem szedett fel egy kb 10 cm-es csavart. Csak csavarkulccsal tudtam kiszedni a gumiból, de nem eresztett le a kerék. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak a futófelületbe fúródott bele és az érintővel párhuzamosan, de csak vagy kettő centiméternyit. Nem is volt ideje, mert azonnal megáltam ahogy meghallottam a zakatolást. Előszőr persze defektre gondoltam. A legtragimomikusabb az egészben, hogy nincs három hónapos a téligumi. A korábbival nyolc téli szezont bírtam ki minden gond nélkül.

A másik eset tegnap történt a Szentpáli utcán a miskolci Pláza előtt a parkolórésznél megint zakatol a bal hátsó kerék. Most persze arra gondoltam, hogy megadta magát a gumi és csak egy hetet bírt ki a korábbiak miatt és defektet kaptam. Szintén megálltam azonnal és a Régiposta utcán megnéztem és szerencsére azt tapasztaltam, hogy csak egy fehér üveg darabja áll ki a kerékből. A futófelületre merőlegesen egy kétszentis darab miatt kopogott nekem a kerék. A kezemmel ki tudtam piszkálni és nem eresztett le a gumi. Jók ezek a modern gumiabroncsok, mert ilyen sérülésektől semmi bajuk nem lesz. Bízom benne, hogy ennyi volt és vége ennek az ijesztgetésnek.