Nemrég hallottam, egy ismerőstől ezt az indián mesét. Hogy van-e igazságalapja nem tudom.
A törzs vezetői szóban utasítják a távolabb élő vezetőket, hogy tegyék meg ezt vagy azt. A vezetők szóban utasítják a kisebb vezetőket, hogy tegyék meg, amit a fenti vezetés akar. Kineveznek a feladatokra "alkalmatlan" embereket. Az új lehetőséghez jutók általában kapzsi hozzáállással rendelkeznek. Az újak, mivel nem értenek hozzá csak a bajt csinálják, a régiek meg csak lapátolják a ganét az újak után. Az újak pökhendiek és buták és kapzsiságuk elvakítja őket. Nem érdekli őket semmi és senki, csak az, hogy kapzsiságuk kielégüljön.
Az egyes vezetők kiadják a feladatot beosztottjaiknak. A szorgos kis hangyák meg dolgoznak. Teszik, amit szóban mondanak nekik.
Aztán az újak kavarása miatt baj lesz és valakinek meg kell oldani. Az újak odabújnak az őket kinevezők mögé és vádaskodnak, hogy őket mindenki bántja és csak rosszat akar nekik. Sőt nem csak nekik, hanem az egész törzsnek, sőt a nemzetségnek és a világnak is. Azoknak a vezetőknek más információk nincsen csak amit az imént hallottak.
Aztán elindul a felelősségre vonás úgy, ahogy a feladatkiosztás. Ki az aki mindenért felelős? Na mindenki kitalálta. Az aki dolgozott, aki megpróbált megfelelni, aki megpróbált fából vaskarikát gyártani, aki megpróbálta a figyelmet felhívni, hogy mi az ami belefér a keretekbe és mi az, ami nem.
De ez csak egy mese, mert az életben nem így van. Az életben már az indiánok is csak írásban adnak utasításokat, és ott mindenki vállalja a tetteikért a felelősséget. A megfelelő posztokra, csak a megfelelő tudással rendelkező emberek kerülhetnek. A kapzsiság már nem létezik az indiánoknál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése