Tudom nem a központi költségvetés adóssága nő folyamatosan...

A központi költségvetés adóssága 2004-2017.
2017. február 28.: 25000 Mrd Ft
Forrás: akk.hu

"Éljen Rákosi"

"Éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, , éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi, éljen Rákosi." és közben tapsvihar. - Megcsináltuk. Gratulálok.

1. Tudom nem az utcák kátyúsak, hanem a pofánk nagy.
2....
3....
4...

Megoldás egy problémára

MINDENKI

Oscar-díjat kapott egy magyar rövid film. (kb. 20 perc). Az első dicséretözön után, már fanyalgó kritikák is megjelentek. A filmet Andy Vajnának köszönhetően Amerikában díjazták, mint a SAUL fiát is tavaly. Ez jó országimázs. Tényleg. 

De most akkor a film jó-e? Mit várhatsz egy rövidfilmtől? 

Egy storyt egy megoldással, cicomára nincs idő. Így egyszerű és kész. Egyszerű tiszta karakterek. Egyszer csak életre kelő és szép íven hollywoodi feelingben végződő történet. Csak a stáblistánál nézünk szét jobbra és balra és akkor derül ki, hogy túl édes volt az utolsó falat. Megnéztem és tetszett (mert beleélhette magát az ember), mert optimista csattanója volt.

Eszembe jutott, hogy mennyi hazug emberrel (önáltatóval is) és akár iciri-pici hatalommal rendelkező lelki nyomorékkal találkozunk életünk során, amíg meg nem öregszünk és még azon is túl). Akik alkukra késztetnek minket. Megijedvén konform módon viselkedünk, mert félünk az újtól, és belenyugszunk a rosszba és nem változtatunk azon.

Visszatérve a filmhez ...és gyermeki naivitással gondolva de jó volna, ha ilyen lenne az életben is. De nincs. Mert még/már a gyerekek sem fognak össze, nemhogy a felnőttek. Ez Magyarország. Ahogy az USA-ban tartja a mondás, ahol két magyarországi él egy helyen, ott előbb-utóbb vita lesz. Vajon Aczél Györgynél átment volna a rostán a Mindenki? Mert ez a film szól a hatalomról, a vezetőkről...

Érdekes üzenete, végső gondolta a filmnek az összefogás, itt ahol a demokráciából egyre rosszabbul teljesítünk. S nálunk csak néha van esély valami rebellióra, ha a hatalom túlzottan elbízza magát, vagy egyszerűen csak nem figyel. 

De nem tudjuk meg, mi lett az ének-tanárral. Kár. Érdemes lenne feldolgozni, mint Tóth János történetét... De visszatérve, valószínűleg semmi. Vagy feljebb bukott, netán helyettes lett, vagy vezető az intézményben. Biztosan nem váltott szakmát. Ezek az emberek nem tudnak és nem is akarnak váltani, változni, megváltozni.

Igen és talán ezért jó ez a film, mert gondolatokat ébreszt mindenkiben. Mert kevés olyan embert ismerek, akinek ne lett volna ilyen élménye iskolában, munkahelyen...

Vissza a történethez, az oktatáshoz. Hallani még, ma is vannak rossz tanárok, akik nem értik a lényeget. Nem értik azt, hogy mi lenne az egész köznevelésnek a célja. Bár az állam sem tudja jelenleg, hogy mit akar. Sajnos csak egy biztos: a zavar.