"Audiatur et altera pars." (Seneca)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állampolgárság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állampolgárság. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. december 4., vasárnap

Gondolatok év végén - Tiszakécske forever

Egy év lassan megint eltelt. Karácsony és a vásárlások következnek. A pénztárcába újra bele kell nyúlni az ajándékok vásárlása végett.

Az egyik arisztokrata család tagjával egy portré műsor ment a televízióban. Érdekes adalékok hangzottak el az állami rablások kapcsán, amik a II. világháborút követték. Érdekes volt hallani, hogy a háborút követően, amikor a család emigrált, nem vittek magukkal mindent, hanem ahogy a filmen fogalmazott a leszármazott: nem is tehették hiszen az a nemzeté volt! Aztán az állam használta azokat a vagyontárgyakat és lepusztította, az ingóságokat és az ingatlanokat. A rendszerváltás után, pedig az állam bagóért odaadta az egykor elkobzott ingatlanokat a privatizálóknak... az "újgazdagoknak". Érdekes mondatok hangzottak még el a pénzről, ami szerintük csak eszköz és nem cél.

A napi híradásokat követni sem lehet már annyi hír sokkolja az embert, ami a törvényhozás hazatájáról érkezik. Azt sem tudom abból a sok riogatásból mi az igaz, amivel ijesztgetik az állampolgárokat. A kormány eszeveszett gyorsan cselekszik. Nem tudom, hogy minden esetben eredményesen-e.

Valami nincsen rendben az tény. Az, hogy a kormány ennyi médiummal a háta mögött mégis ilyen bénán kommunikál, ott lehet valami gond. Pedig milliárdokat költenek el kormányzati- és országkommunikációra.

Ha én lennék a kormány kommunikációs tanácsadója készítenék egy tace-pao-t, amire felírnám, mik az eddigi eredmények és ezeket raknám ki a kormány.hu oldalra. Az új alkotmányon kívül kb 2-3 dolog jut csak az eszembe. 
Az, hogy a pazarlás ugyanúgy megy, mint korábban az kristálytiszta. De ha nincs pénz és csak hitelből lehet működni, akkor, hogyan merészel bárki is pazarolni. Na ide kell majd Budai Gyula vizsgálódni...

Az állam újabb és újabb adókat akar kivetni ránk állampolgárokra. Minek? -kérdezem. Nincs elég pénz? Az állami kiadásokat csökkentsék!!! Ennyi a titka mindennek. Döntsék el mi az, ami a bevételekből finanszírozható, határozzák meg mi legyen állami feladat, aztán annak biztosítsák a költségvetési oldalát. A többit pedig el kell felejteni. Nem lehet mindent ingyen kapni manapság. Ha sok a közszférában dolgozó, akkor tegyék meg a megfelelő lépést. Szüntessenek meg sok állami feladatot, de aki a közszférában dolgozik, nővér, orvos, tanár, óvónő, legyen megfelelő, legális fizetése.

Egy évszázaddal ezelőtt az államnak dolgozni büszkeség és biztos megélhetés volt, manapság a két állítás közül már egyik sem állja meg a helyét. Az állam saját alkalmazottainak, amit odaad, adó és egyéb elvonásokkal visszaveszi minimum a 60 %-át. Ennyit az újraelosztásról.

A pénz csak eszköz, nem cél, ahogy fentebb idéztem. Csak a baj, az hogy nem az adófizető döntheti el, hogy mire költi a pénzét, hanem az állam.

Tiszakécske polgármesterét hallottam a tévében, aki józan paraszti ésszel gondolkodván, rendbe rakta a település dolgait. Nincs pazarlás, felesleges tanácsadói kifizetések, havi több százezerért és millióért, felesleges és eredménytelen kommunikációs kiadások. Fejlesztésekben gondolkodik és nem díszterekben, olyanban, ami pénzt termel és nem ami viszi. Ilyen egyszerű dolgokon múlik. Érdemes lenne sok álszent magatartás helyett elmenni oda és megnézni, ahol azt jól csinálják. Szóval jó utat!

2011. november 20., vasárnap

Külpolitika

Szlovákiában is gondok vannak. Na meg választások jönnek 2012. március 12-én.  A Radicová kormány az idén megbukott. Tehát lassan kezdődik a választási kampány. Így a magyar állampolgárságot kapott szlovákiai - felvidéki magyarok nehéz korszak elé néznek. A magyar ügy ott olyan, mint az a nyuszi, amit a kalapból bármikor elő lehet venni, mindig lesz, akinek a figyelmét odavonzza.

Nincs lezárva Trinanon ügye.  Ez abból is kiderül, hogyan viszonyul a mindenkori szlovák kormány a kárpát-medencei magyarsághoz. Igen, hozzád is kedves olvasó.
A 2011. november 18-i Felvidék.ma cikke egy elszomorító helyzetet ismertet a mai szlovákiából. Az a felvidéki magyar, aki megkapta a magyar állampolgárságot, nem bírhatja a szlovákot tovább. Pedig ott adózik, ott dolgozik, ott van (volt) bejelentett lakcíme, stb. Ezzel a szlovák hatalom terrorizálja az ottani kisebbségben lévő magyarokat, akik ott születtek, ott vannak az őseik sírja.
Miskolc városhatárát 1919-ben Miskovec tábla jelezte. Az, hogy ma ez a város Magyarországhoz tartozik a véletlenen inkább múlt, mint máson. Az a magyar, aki Rozsnyón született, rosszabbul járt mint én, aki Miskolcon. Ma pedig megvonják tőle alapvető állampolgári jogait, ha vállalja származását.

A szlovák kormány azt tesz az ott élők jogaival, amit akar. Elképzelem, hogy a magyar kormány a neki nem tetszőktől megvonja a magyar állampolgárságot. (Egyből helyre jönne az ország költségvetése...:-))

Eszembe jutott a nyitott társadalom eszménye. Hol vannak a nemzetközi jogvédő szervezetek ilyenkor? Hol van az USA kongresszusa, a szlovákiai nagykövete, az EU kategórikus véleménye, a Strassbourgi Bíróság, az ENSZ? Ki áll ki a magyarok mellett, akik azt merik mondani, hogy "magyar vagyok és akarom a magyar állam által biztosított állampolgárságot". Hol vannak a magyar kertévék harcos jogvédő szerkesztői? A nemzetközi sajtó nem veri a vészharangot, hogy szlovákiában rasszista, soviniszta kormány van hatalmon és azonnal mondjon le és gazdasági blokád alá vegye a világ az országot.
Következtetek: a jogvédők tehát nem függetlenek, mert ezen ügyben nem hallatják hangukat. Pedig ha egy magyarországi kisebbség valamely tagjától származási alapon megvonnák az állampolgárságát, óriási médiafigyelem venné körül. CNN, BBC, Reuters, etc azonnal itt lenne...
A magyar állam hozott olyan törvényeket, amiket nemzetközi egyezmények írnak elő, ha már a nemzetközi egyezmények kellenek nekünk. Persze ezeket azért is kell aláírni, mert oda akar az ország tartozni, ahol jólét van. Ha már nyitott a gazdaság és a társadalom is, bármikor könnyen lehet irányítani az országot, ezen dolgoztak sokan 1989-től. Pedig ezek az egyezmények lehetnek jók is, ha tudjuk, hogy hol van a koordinátarendszer zérus pontja, amihez tudjuk viszonyítani a képviselt értékeket.