Ezzel kezdeném: Nolite iudicare, ut non iudicemini. (Máté 7:1) Ne ítélj, hogy ne ítéltess!
Schmitt Pál kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó (1968, 1972),
a MOB főtitkára, majd elnöke. (Forrás: wikipedia.hu.) Büszke lehet rá a magyar nemzet. Ez van a mérleg egyik serpenyőjében. De mi került a másikba?
Nem az én dolgom megítélni a magyar köztársaság elnökét. Viszont van egy helyzet, amit "azori-szigeteki" módon oldanak meg, megint. Sajnos. Ilyen a hatalom természete Magyarországon, akik a hatalmon vannak, azok az egypártrendszerben szocializálódtak, reflexeik is hasonlóak. Belenéztem a tükörbe ma reggel és nem láttam a homlokomba égetve a HÜLYE szót, akkor miért néznek annak? Ami asztalnak néz ki az asztal, ami autónak az autó. Ilyen egyszerű...
Julius Ceasar annó a monda szerint, amikor Rómába vonult be egy rabszolgát küldött maga elé, akinek a feladata az volt, hogy bizonyos időközönként azt mondja Ceasarnak, hogy: Te is ember vagy!. Ez hiányzik ma. Mert aki dicsfényben úszik elfeledkezik arról, hogy tévedhet, hibázhat. Persze a hatalom nem ilyen mert a hatalom egyik legelső tétele, hogy a hatalom nem téved.
Mit tettem volna én a hatalom helyében, ha fontos nekem a köztársasági elnök személye? Azonnal lemondatom. Így bár csorbult volna a renoméja, de élhetett volna vígan és a későbbiekben más utat járhatott volna be, esetleg a média világában helyezkedhetett volna el, vagy mesélhetett volna oly sok mindenről, ami vele történt élete során.
Persze a hatalomnak ezek szerint idő kellett, mert így vele foglalkozik a közvélemény és ő aki elviszi a balhét mindenért. Önként vállalt mártírság egy forgatókönyv szerint? Ha már kiderült, akkor tarts ki köztársasági elnök úr nyárig - gondolom ez volt a szlogen. Cserébe megtartod a címedet. Utazhatsz oda ahol még nem jártál, sőt majd utána rendkívüli meghatalmazott nagykövet leszel...
Csak ott az a mondás: ha az én barátaim tisztességtelenek, akkor én milyen vagyok? - teheti fel a kérdést bárki.
Szerintem nem kétséges nyár végéig a köztársaságunk elnöke le fog mondani. Szóval elég sok diplomás van már Magyarországon. Aki valaha írt bármilyen thesist, annak halk mosoly görbül a szája szélire ezután. Persze értem én, hogy annak idején más volt...
De valószínüleg soha nem derült volna ki a plágium, ha tud helyesen írni és nem ő a köztarsaság elnöke. Szóval így múlik el a világ dicsősége. In memoriam Teleki Pál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése