"Hajrá Diósgyőr" és a jelen példaképei

Vasárnap délután az M1-re kapcsolva éppen kezdődött a Meccs. A játékosokat mutatták, ahogy jöttek ki az öltözőből. Kis futballista palánták fogták a "példaképek" kezét.

Vajon hány gyereknek volt a példaképe a pályán tegnap délután? Vajon példaképek játszottak-e? Ennek apropóján több minden is eszembe jutott. A Magyar Foci, egykoron létezett, ma valami imitáció létezik helyette itthon. Pedig sok pénzről hallani. És mégse. 

Szóval miről is van itt szó. Egyik szempontból profi focistának lenni nem más, mint vízvezetékszerelőnek, vagy előadóművésznek lenni, másik szempontból ők képviselik a várost, sok ezer szurkolót és ittlakót. Azért a futball inkább az előadóművészethez hasonlít, mint a vízvezetékszereléshez. Igen, mindenki volt már színházban, vagy koncerten. Elvárjuk a színésztől, hogy tudja a szöveget, a zenésztől meg, hogy ne játszon hamisan. 

Nos, Diósgyőrben láthattunk egy jóindulattal közepes előadást. Úgy voltak a focisták Seidit és Tiszát kivéve, mint az egyszerű melós, a mai napot is túléljük valahogy, de holnap is lesz nap! De legalább a "szöveget tudnák" vagy "ne játszanának hamisan" akkor nem is lenne gond. Hoznák a fix hazai győzelmet. Visszatérve az előbbi vízvezetékszerelős hasonlathoz, ha mégegyszer mestert kellene hívni, nem ezt hívnám. De a valóság az, hogy nincs választási lehetőségem, és legközelebb sem választhatok másból, csak ezt a mestert hívhatom a csőtöréshez.

Miért nem akar a világ legjobb futballistája lenni, a jelenlegi Diósgyőr egyik tagja sem? Azért, amiért az emberek 95 százaléka sem akar Nobel-díjas lenni. Nem motiválja őket az, hogy a szakmájukban ők legyenek a legjobbak. Miért is? Mert nem érdekli őket már. Azaz elértek oda, hogy inkább valami mást csinálnának, de aztán kiderül az, hogy bár mással szívesebben foglalkoznának, de nem értenek máshoz. Így marad a középszerűség. Ha pedig a középszerűséghez jó marketing társul, elég jól meg lehet élni belőle. (Pl. Rudolf) 

De térjek vissza most az előadóművész hasonlathoz. Mit vár a publikum? Összhangot, élményt, szórakoztatást. Játszon együtt a "zenekar", és ehhez sokat kell próbálni. Legyenek szólók, de csak azoknak, akik már igazán virtuózak. Amíg nem virtuóz egy zenész gyakoroljon sokat. Így van ez a focistákkal is. 

A végére pedig az erőnlétet hagytam. Szeretném megkérdezni a futballistákat, hogy hány szokott közülük futni egyben, legalább 90 percet. Egy félmaratoni futóverseny távját képes lenne teljesíteni egy futballista? Nem időre, hanem csak úgy.

Úgy tűnik vasárnap nem sokan lettek volna képesen 90 percet egyben lefutni. Sajnos tegnap nem bírtak mozogni a fiúk. Vagy az lehetett, hogy a meccs előtt telezabálták magukat, vagy romlott ételt ettek pénteken és nem volt erejük vasárnapra és ezért nem bírtak futni, vagy az előző éjszaka nem aludtak, és fárdtak voltak, vagy az lehetett, hogy úgy általában,  tényleg nem bírnak futni. A magyar focit látva az utolsóra tippelek. Nem baj még fiatalok vagytok egy év alatt fel lehet hozni az erőnlétet annyira, hogy végig bírjon rohanni 90 percet a focista. 

Így tehát tisztelt uraim, kérjetek fel egy atlétika edzőt, aki elmegy veletek futni, hetente háromszor 1,5 órát (90 percet). Így legalább nem csak futballpályán ácsorgó és sétáló játékosokat fog  látni a publikum. Hajrá Diósgyőr.