Koncerten jártam - Hiú papagájok

Szombat este fél tíztől élő zenét hallgattam a Kisavas alján, a Corner Stage nevű kocsmában. Egy rock egyveleg volt hallható, amit műsorra tűztek a zenészek. A számok egy része angolul szólt, de volt néhány magyar szöveggel is. Még amatőr a zenekar, de színpadképes. Látszik a dalok felfűzésén, a szerkesztésen, illetve jó néhány dal hangszerelésén is.

Nem tudok mit kezdeni a kottatartóval az énekesek előtt, egy rockzenekar előtt vicces díszlet a kottatartó. Néhány dal még nincs kész, a közönség sem tudott ilyenkor mit tenni a fenekén maradt és úgy várta a következő számot. A két énekes jó párosítás. Az énekesnő a szünet után felébredt és elkezdett táncolni, élni a színpadon. Végre, mert addig nagyon merevnek tűnt az egész. Sőt néha kiengedte a hangját is, egy-két visítás, ami jól állt neki, de szerencsére nem vitte túlzásba.  

A hangosítást még lehetne javítani, mert a dob betöltötte a teret, de a többi hangszer nem ért fel hozzá, különösen a basszus és a szinti. A férfi énekes mély hangja kifejezetten jó volt. Látszik, hogy lenne még a torkában mit kiénekelnie, de szépen csak néha ereszti ki a hangját. Ez pedig jó. A gitáros néha megmutatta, hogy tud gitározni, bár lehetett volna több lehetőség is, a közönség is élvezte volna. A számokban kevés szóló volt. Igazából csak egy ugrik be amikor a szóló kitűnt volna a Szemenszedett szerelem c. dalnál.

Hiányoltam, hogy nem volt íve a koncertnek, az utolsó számok mindegyikének hotelmentholos bulizos számnak kellett volna lennie, nem csak az utolsónak, ami nem is saját szám volt.

Összességében jó, hogy a magyar rock fővárosának van egy újabb feltörekvő csillagjelöltje és valószínű újabb koncerteken fogok még részt venni. Köszönet ezért a Corner Stage Pubnak, akik teret engednek sok amatőr bandának minden hét péntek és szombat esténként. A koncert utáni beszélgetések egyik véleményét idecitálom:

"...én azt javasolnám nekik, hogy ne a profi zenei előadás legyen a céljuk, hanem hogy ők is jól érezzék magukat a zenélés közben, mert ez jön át a közönség felé. A hallgatóság nagy része nem tudja értékelni a különböző bonyolult akkordok és gyors ritmusváltások, zenei megoldások érdekességeit, csak a hangulatot. Ahhoz pedig az előadónak is élveznie kell, amit csinál. Ők pedig sokszor stresszeltek a minőség miatt, és így a közönség is átment szurkolóba, hogy drukkoljon a sikeres előadás érdekében. Ha az elején feldolgozásokkal kezdenek (amit persze minden tag fejből és profin tud) és zárnak, akkor a hallgatók is jókedvűen kezdik és zárják az estét és még emlékeznek egy-két saját számra is, ami tetszett nekik és az összkép sokkal másabb lenne."

A koncertről igazából három dolog maradt meg bennem: az egyik hogy kevés igazán tánczene szólt, inkább alterockos volt az este; kicsit feszélyezetten játszott a banda; illetve a két táncoslány a közönség soraiból, akiknek a mozgása a férfiak szemét a zenekarról inkább magukra vonzotta.