Galambos Tamás: Nagy Imre újratemetése (1989) - „Kegyelmet nem kérek!” Véleményem szerint ezen szavak emelték Nagy Imrét jelentős politikusaink sorába. Halálával visszavonhatatlanul közösséget vállalt az 1956-os forradalom áldozataival. Élete javát pedig egy százmillió ember kiirtásával fémjelzett ideológia, a kommunizmus szolgálatában élte le. Halála, majd földi maradványainak évtizedekkel későbbi kihantolása mégis oly drámai eseménysorozat volt, hogy szinte az egész nemzet tisztelgett koporsójánál. De nem mindenki. A múlt eseményei akkor is megosztották a nemzetet. A megemlékezők között elvegyültek a diktatúra fenntartói és talpnyalói. Vezetésükkel már dübörgött a hatalomátmentés, az ország javainak filléres kiárusítása. A többség a pillanatban feloldódva némán vette tudomásul, hogy a hatalom emberei állják körül a koporsót; ezért képemen bizonyos alakok „arctalanok”, kihangsúlyozzák a gondos teatralitással államilag megterveztetett látványt. A kaméleon érvényessége fájdalmas, hiszen az elszámoltatás és az elnyomottak jóvátétele két évtizede várat magára. (Galambos Tamás)"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése