Tolószékesnek lenni...

Nem irigylem a tolószékeseket. A mai nap szemtanúja voltam egy jelenetnek, amit muszáj voltam végignézni. Nem úgy tettem, mint sok mindenki más, aki mellett történik egy ehhez hasonló eset. S talán ha az utca túl oldalán vagyok cselekszem is.

Egy nagy forgalmú út zebráján haladt át igen lassan egy tolószékes férfi. Éppen, hogy átért, mire a gyalogosoknak pirosra váltott a jelző lámpa. Én később értem oda és a túl oldalról figyeltem a szituációt. A zebra túl oldalán a rámpa ki van ugyan alakítva a mozgáskorlátozottaknak és gyerekkocsival közlekedőknek, ami felvezet a járdára. Azonban valami vezeték fektetés után az aszfalt réteget nem javították ki és emiatt egy kb 5-6 cm-nyi mélységben és kb 40 cm szélességben differencia van ezen a rámpán.

A mozgáskorlátozott rendesen nekikészült és hátramenetben araszolt fel a rámpán. Csak a lábával tolva magát, ami eléggé keservesen nehéznek tűnt a túl oldalról. Drukkoltam neki, hogy sikerüljön. Közben láttam, hogy más problémája is lehetett a férfinek, mert a fejét lógatva időnként meg - megrándult az egész testével egyetemben. Természetesen a történet itt még nem fejeződik be. Kb. a rámpa első harmadát tette meg amikor egy férfi -egy olyan közömbös fajta érkezik a zebra túl oldalára, ahol küszködik a tolószékes (én a kinézetéből és a ruházatából arra  gondoltam, hogy ipari üzemben dolgozik). A fejét végig a másik irányba fordította és cigit vett elő eközben, hogy rágyújtson. Egy pillanatra sem nézett oda, úgy tett, mint akinek minden keze tele van vagy el van foglalva és nincs ideje egy pillantásra sem. Eközben másfelé meresztette a szemeit. Én eközben párhuzamosan néztem a lassan felérő tolószékest és most már dohányozva várakozó férfit. 

Vajon tényleg ilyenek vagyunk ennyire közömbösekké váltunk? Vagy ez csak a városi emberre jellemző? A mozgáskorlátozott igazából egy pillantást sem vetett a pár lépésre álló férfira. Lehet, hogy nem is igényli az effajta segítséget, hiszen hozzá van szokva, hogy mindent egyedül kell csinálnia.

Még mielőtt zöldre váltott a lámpa felért. Ott megpihent és a környezetére nem figyelve most már menetirányba fordulva gurult a járdán.

Vajon miért nem váltott a rendőrlámpa hamarabb, mert én szerettem volna felajánlani a segítségem. Én nem tudok az ilyen helyzet mellett szótlanul elmenni. Ez van. Most csak végig kellett néznem ezt a történetet.