Azon tűnődtem a napokban, hogy számít-e az, hogy kik voltak az őseink, hol éltek és mit csináltak, hol vannak eltemetve, de egyáltalában az, hogy mi volt a nevük.
Ha ma egy átlagembert megkérdezünk arról, vajon hogy hívták a nagyszüleit, hol, éltek, mivel foglalkoztak, jó ha tudja. Azt azonban már jóval kevesebben tudják kik voltak a dédszülők, hol éltek, mit csináltak. De korábban élt ősökről még kevesebbet tud mindenki.
Azt kérdeztem magamtól miért van ez, hogy ennyire nem fontos az, hogy kiktől származunk? Tulajdonképpen ebből enyenesen következik az, hogy nem annyira fontos manapság az identitás. Sokkal fontosabb az, hogy legyen elegendő pénz, amit el lehet költeni.
Eszembe jutott, hogy amikor külföldön éltem, akkor döbbentem rá mennyire fontos az önmeghatározás. Ki vagyok én és hová tartozom? Az önmeghatározás része a beszélt nyelv, a körülvevő kultúra, és a megélt családi történetek.
Erőt és tartást ad, ha tudjuk, hogy nem vagyunk gyökértelenek. Erről és erről a településről származik a nagyszülő, itt és itt élt a dédszülő. Itt katonáskodott az ükszülő, amott pedig megtalálhatók sírjaik.
Lehet, ha mindenki tisztában lenne azzal ki is valójában. Akkor nem lenne annyi tévedés, és sokkal inkább béke lenne a szívekben. Sokkal jobban szertené saját hazáját, saját népét, nemzetét minden magyar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése