Tegnap megtapasztaltam azt, amikor a lélek ott akarja hagyni az emberi testet. A test magatehetetlenül dőlt el, az emberi mivolt az öntudatlanságot határolta. A tudat már nem létezett. Halálhörgés hallatszott és szenvedés, ami látszott. Emberi.
Küzdelem az orvosok részéről, ijedtség és szomorúság az ismerősök részéről.
Remény és realitás. Küzdelem és tétlen várakozás.
Aztán néhány órát hezitált a lélek, majd elment. Odaát. De az ember emléke, szelleme megmarad az utókorban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése