Sokan szidják a jelenlegi magyar miniszterelnököt, hogy ilyen, meg olyan. Minden csúnyát elmondanak róla és a hátországról. Pedig nem ilyen volt 1998-2002 között. De aztán elvesztett egy-két választást. A politikai elemző szerint: A tanulság az lett, hogy nem a népet (néplélek) kell megváltoztatni - konzervatívvá lenni/tenni, hanem a politikusok váljanak hasonszőrűvé, mint a nép. Ideológia nélküli túlélők. Így lett.
Eszembe jut az ügyeskedő, gerinctelen kőműves, aki utoljára talán a 80-as években dolgozott rendes bejelentett bérért. A 90-es évek recessziójában megtanult túlélni és gátlástalanná vált. Nem adja meg a tartozást, nincs rendes bejelentett munkahelye. Korlátlan mennyiségű pénzre lenne szüksége a feleségének, amit el szeretne/tudna költeni. Mára talán nyugdíjas korú, de az nem számít. Ezért cseszteti az urát, hogy bármi áron, de szerezze meg, ami kell neki. Az ura meg ügyeskedik, lop-csal, hazudik. Átveri a saját szomszédját, meglopja azt az építkezést, ahol dolgozik, egy zsák cement a kocsi csomagtartójába, úgy sem meri elmondani a segédmunkás, vagy a másik SZAKEMBER. Neki ez jár.
A rendszernek mennyi ilyen "semmi nem elég" tagja van. Kicsik és nagyok. Hol van már "az adott szó" és a 100 évvel ezelőtti "a név kötelez" társadalma.
Az egypártrendszer nagyon sokat ártott, leginkább morálisan és ideológiailag. Aztán a nép, amely választhatott, nem akart fejlődni, csak kapni akart. Szegény Antall József naiv és elitista ideája, meg is bukott. Ma a demokráciában a 2 bites segédmunkások szavazata annyit ér mint egy mérnöké, a szülészet előtt dohányzó cigány anyuka, aki még lehet aznap megszül szavazata annyit ér, mint az őt szülesztő orvosé. A 8 osztályt elvégezni nem képes csereháti lakosé, mint az őt tanító pedagógusé...
És aki nyerni akar egy parlamenti, önkormányzati választást, ezeknek a 2 bites választópolgároknak kommunikál.
